Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Király Erzsébet: Az olasz melodráma és hatása a magyar kultúrában. Metastasio: dráma és libretto. (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Redentore /"

Isaak a* Meg-váltónak képe

"/ cimü darabot, amit 1764 decemberében, a szinház legkorábbi időszakában mutattak be, maga a püspök fordította latinra. A latin nyelvet nem azért választották, hogy klasszikus vagy középkori reminiszcenciákat tükrözzön vagy kapcsolódjék a vallásgyakorlat nyelvéhez, hanem a részben új közönség, a nagyszámú közép- és kisnemesség, akiknek szinte második nyelvük a latin, s a növekvő, immár nemcsak német, hanem magyar tehetős polgárság igényeihez való tudatos alkalmazkodásnak tekinthetjük. Erdély és a részek városaiban, ahol a polgárság nagyobb jelentőséggel birt, mint más magyar városokban, figyelembe kell vennünk a közönség kétnyelvűségét; itt jobban éreztetik hatásukat s reformkort előlegező szociális és politikai tendenciák, mint ott, ahol közép- és kisnemességet találunk a polgárság helyett. Tehát, nyitás ez a dinamikusabb társadalmi osztályok felé. Ilyen környezetben a latin a "szabad nyelv", egyfajta koiné, amely kulturális sikon kapcsolatot teremt a középosztály két komponense között, de kihangsúlyozza annak kettősségét is. Tehát, kompromisszumot hoz létre a középosztály és az uralkodó kasztok között: társadalmi-politikai kompromiszszumot Metastasio szövege /világa/ révén és nyelvi kompromisszumot is a latin nyelv segítségével. Ezek Patachich színházának legfontosabb eredményei /bár a zenét is magas fokon művelték/. Mutatja ennek a vonalnak a vitalitását, hogy itt született meg az első magyar libretto, Gánóczy kanonok Isacco /

Isaak/ fordítása, s igazolja az a folyamatosság és határozottság, ahogyan Metastasiot egy magasabb rendű társas lét mesterének tartották és értelmezték. Ennek a meggyőződésnek köszönhető, hogy a XVIII. század utolsó évtizedeiben és a XIX. első évtizedeiben megindult Metastasio fordítása^1 a melodrámát prózában fordították és vagy prózai előadásra vagy egyszerű felolvasásra szánták. Ismét előtérbe kerül a szerzetesrendek nevelő célzata, de most más tartalommal. Az emberi viselkedés normájává válik a rokokó izlés, s már magán hordozza a felvilágosodás ismertető jegyeit; nem elvont erények, hanem a nemes lélek, a humánus érzelmek modellje, ami az emberi érintkezésben a gesz-