Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

színészek könnyeit, jóllehet rendelkeztek a don des larmesszal. A költő szavaival a mimikát is világosan ki tudják fejezni a szereplők. A másik ok: az az érték, amit a sirás

. a könnyek

, s a velük együttjáró könyörület és szánakozás gyakori verbális megidézésével ér el; ezek szembeötlően mutatják Metastasio akaratát arra vonatkozóan, hogy melodrámai művészetét beillessze a legnemesebb tragédiái hagyományok sorába. Reformjaival akarja ezt elérni, amikben uralkodó szerepe van a szövegnek, mert Metastasio funkcionális értéket tulajdonit neki. Ez a szerkesztési mód világosan jelzi a szakadást az udvari költő és elődei munkamódszere között. A szöveg felsőbbsége a színpadon - mint mondtuk Metastasio célkitűzése. Megerősödik az a benyomásunk, ha megvizsgáljuk költőnk drámái és a kortárs szinpadmüvészeti dokumentumok kapcsolatát, amiről gazdag grafikai és memoár-anyaggal rendelkezünk a legújabb kutatások révén, amik megismertetik velünk, milyen sikeresen vonta be a költő az építészeket, diszletezőket, jelmeztervezőket, hogy szemantikai egységet teremtsen a dráma menete és a szinpadi diszletek között. Erre szolgáltak a részletes utasítások, amiket belefoglalt drámáiba, s ezt indokolta az Estratto

ban a technikai találmányok leírásával. "Aristotile végül azzal zárja a fejezetet, hogy ezt mondja: a dekoráció és szin önmagában is tetszetős és csábitó legyen /.../ de ez nem tartozik a költő mesterségéhez, hiszen a tragédia értéke előadás és szinészek nélkül is létezik: az előadás és a jelenetek megformálása inkább az épitész mint a költő feladata /.../, de ma, a színházi változásoknak köszönhetően, könnyítést teszünk a nézőknek abban, hogy nem nekik kell elképzelniük a cselekményhez szükséges különböző részleteket, s úgy találom, hogy a költő feladata kitalálni és közölni a mesterekkel a megvalósítandó elveket. /II. 1029-30. oldal/ Metastasio szembeszáll D*Aubignac Pratique du Theatre/-^ cimü müvében lévő "villámló" méltánytalan vádakkal: "Meg fogja látni, hogy milyen szükséges segédeszköztől fosztaná meg a drámaköltőket az, aki elvenné tőlük a lapszéli jegyzeteket /ahogy D'Aubignac és követői akarják/, amik jelölik az olva-