Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Sz. Suján Andrea: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai (1887-1900)

egyéb részleteiről, színvonaláról csak a helyi vidéki lapok kritikának alig nevezhető kis híradásaiból kaphatunk információmorzsákat. A korabeli kritika különösen alacsony szinvonalon állt a szinházi hagyománnyal és állandó kőszinházzal nem rendelkező kisebb településeken. Árnyaltabb, kimerítőbb véleményt csupán a kassai és egy-két kecskeméti előadásról olvashatunk. Az előadások színvonalának emelkedése igy is lemérhető a kritikákból: Zomborban "az előadást meg lehetett nézni", Kassán már "valamire való módon sikerült", a Kecskeméti Lapok kritikusa, Szántó Kálmán pedig igy ir: "Általában az első helybeli előadása volt a nagy műnek, mely an17 , nak nagy szépségeit a közönségben éreztette." A Rakodczay vállalkozását mindenütt respektáló kritikusok szinte egybehangzóan dicsérik rendezői rutinját és a főszereplők játékát. Az Évák közül Laczkó Aranka kapta a kritika legmelegebb elismerését, az Ádámok közül pedig Morvay Antal 18 kecskeméti szereplését ünneplik leginkább. A századvégi vidéki társulatok repertoárján egy-két településen eltöltött téli évad 4-6 hónapja alatt több tucat darab szerepelt. Minden este más darab ment, csak az igazán sikeresek értek el 2-3 előadást egy városban. A szinészek ilyen nagyarányú megterhelése mellett nem csoda, ha a szerep tudás gyenge lábakon állt, sok szinész szeme a sugó szájára tapadt. A rossz szereptudás rendszerint csapnivaló alakitást eredményezett, hiszen a szinész nem tudott a játékra koncentrálni. Ilyen körülmények magyarázzák, hogy a kritikus is a dicséret hangján szólhatott arról, hogy 19 Rakodczay és Morvay kivülről játszották szerepüket. Rakodczay Lucifer alakitásai már csak szinházi szakirói tekintélye miatt is érdekelték a kritikusokat. Volt olyan is, akit nagyrabecsülése arra is rávitt, hogy a gyenge fizikai adottságairól szóló mendemondákat 20 , , „ megcáfolja. Fent ismertetett felfogásának megfelelően Rakodczay egy kevésbé látványos, "humanizált", bölcselő Lucifert alakithatott. Tanúság erre a kritika, amely ezt nem erényként, hanem hibáként emlegette: "Rakodczay következetes fölfogással játszotta végig szerepét. Mi azonban ugy tartjuk, hogy Lucifer alakjában nem eléggé éreztette az ördögi vonásokat." Vagy máshol: "Rakodczay buzgó Lucifer volt, bár kissé jobb szivü, , , , 21 mint aminőnek a satant közönségesen képzelni szoktuk." A kritikák a kisebb szerepeket játszó színészekről és a statisztériáról lesújtó véleménnyel voltak, csakúgy, mint a szcenirozásról. Több-