Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Sz. Suján Andrea: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai (1887-1900)
5. Antik római terem 6. Múzeum belseje 7. Jeges tenger vidéke." A hét közül négy /a menny, a paradicsom, a falanszter, a Jeges-tenger vidéke/ feltehetően a nemzeti szinházi Spannraft-Hirsch féle uj diszletvásznak kisméretű, részleges másolata volt. A részlegesség szembetűnő a falanszter diszlete esetében. A Nemzeti Szinházban egy muzeumbelső volt látható kitömött állatokkal, műszerekkel, valamint egy laboratórium üvegcsövekkel, lombikokkal. Rakodczaynál ennek csak egyik fele: a muzaumbelső szerepelt. Nyilván a többi másolt diszlet is a SpanraftHirsch vásznak leegyszerűsített változata volt. Az athéni szin dórstilü templomának ihletője pedig minden valószínűséggel Zichy Mihály Tragédiaillusztrációja lehetett. Nyilvánvalóan Lehmann diszletei is látványosságra és történeti hűségre törekedtek a meiningenizmus jegyében, amit pl. az egyiptomi szin díszletének terjengős leirása egyértelmüeri tükröz. A diszletek "súlypontja" feltűnően a darab első felére esik, uralkodnak az egzotikus elemek. A diszlet-sorozat hézagosságának minden bizonnyal anyagi okai voltak. A szcenikailag könnyebben megoldható jeleneteket /pl. az összevont Kepler jeleneteket és a párizsi szint/ valószínűleg megoldották egy-két bútordarabbal, emelvénnyel. A Baksai Lajos és Kádár Gyula jelmezszabók keze alól kikerülő ruhákról restelkedés nélkül igy irt Rakodczay önéletírásában: "Mi szegény vidékiek Ádám vadbőr öltözetét csak birkabőrökkel tudtuk pótolni. Irgalmatlan bűzük volt ezeknek." 8 "... sem dramaturgiai, sem szinpaclmüvészeti, sem pedig szinészi szempontból nem nyújtottak ezek a vidéki előadások a fővárositól eltérő újszerűt a vidék is őt /Paulayt/ kopirozta kezdettől fogva. " Németh Antal megállapítása az 1880-as évek vidéki Tragédia-előadásairól nem kevés finomításra szorul. Rakodczay előadásai például a szövegcsonki tás miatt még a nemzeti szinházi Tragédi a-e 1 őadás "szoveghüségét" sem érik el, Rakodczay Lucifer-felfogása pedig szöges ellentétben áll Paulay Edéével. Ennek a véleményének Rakodczay már a nemzeti szinházi ősbemutató után 9 nappal hangot adott: 1883. szeptember 3o-án a Petőfi Társaság harcos ellenzéki lapjában, a Szana Tamás szerkesztette Koszorúban terjedelmes kritikát irt az, előadásról. Ebben a Tragédi a-e 1 őadás létjogosult ságá-
