Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Sz. Suján Andrea: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai (1887-1900)
Az előadások rekonstrukciója megoldhatatlan feladat, ugyanis sem szerepes fotók, sem a díszlettervek nem maradtak fönn /leszarnitva magáról Rakodczayról Lucifer jelmezében készült két fotót/» Igy jobb hiján a szinlapok információs anyagára, a vidéki lapok cikkecskéire, Rakodczay levelezésében felbukkanó adatokra és néhány pénztári kimutatásra hagyatkozunk. Rakodczay nem Paulay Ede röviditéseit vette alapul, hanem maga húzta meg a Tragédia szövegét - mégpedig alaposan. A szinlapok tanúsága szerint Rakodczay Tragédia-előadásaiban Madách szövege 15 színről 12-re zsugorodott: követte Paulayt a VIII. és X. szin összevonásában, ő is a Marseill ésszel fejezte be a párizsi szint és elhagyta az ürjelenetet. Ezen tul azonban előadásaiból kivétel nélkül kimaradt a londoni szin. Megjegyzendő azonban, hogy pl. Veszprémi Jenő társulatának lőcsei előadásán /1891.1.8./ Ádámot a francia forradalmi jelenet után - se szó, se beszéd - "fölébresztették", kihagyva teljes egészében a londoni szint, a falansztert, az ürjelenetet és az eszkimók földjét. Ehhez képest dicséretes, hogy Rakodczay Tragédia előadásaiból "csak" a londoni szin maradt ki. A londoni szin a Tragédia történeti szinei között több szempontból sajátos helyet foglal el. Sajátos azért, mert amig a többi történeti szin középpontjában az illető korszak egy-egy eszméje áll, addig a londoni szin az egykorú jelen alapproblémáival komplexitásukban igyekszik szembenézni. A "szabad versenynek" a bírálata, amiről Madách Erdélyi Jánoshoz 3 irott levelében megemlékezik , annak a kapitalizmusnak az általános kritikájává szélesül, amely az emberi kapcsolatoktól a művészetig mindent áruvá változtatott. Ez a szin volt Rakodczay korában a legaktuálisabb s egyben legnyugtalanítóbb is. Kihagyásával Rakodczay a nézőt megkímélte attól, hogy saját korának problémáival szembesüljön, s ezek megzavarják a történelmi korok színes kavalkádjának élvezetében. A londoni szin mellőzése igy konfliktusmentesebbé tette a Tragédia befogadását, de a Madách által felvetett problémaegyüttes egyensúlyrendszerét felborította. Aktualitásától megfosztva a Tragédia történelmi látványsorozattá és többnyire már megoldott problémák leltárává degradálódott. A londoni szin kihagyásában bizonyára szerepet játszott az is, hogy ez a sokszereplős, szerkezetét tekintve kicsit szétfolyó jelenet a Tragédia dramaturgi ai lag nehezebben megoldható szinei közé tartozott, de az is lehet, hogy a jelenet technikailag bizonyult megoldhatatlannak /haláltánc/. Elgondolkodtató az
