Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Kerényi Ferenc: Az ember tragédiája vidéki előadásai (1884-1886)

fer mellett. Egy olyan időszakban, amikor - az alkalmi termeket és fedetlen színköröket nem számitva - a történeti Magyarország területén a szaksajtó szerint "31 rendes szinház, 47 szinpados szinterem és 26 állandó szinkör van." /29/ És anélkül, hogy a nézőszám becslésére vállalkozhatnánk, rögzíthetjük a teltházas utalásokat, a számszerűen is bizonyító adatokat: 600 néző Székesfehérvárott Jászai Mari vendégjátékán, az előadás hatására eladott 85 Tragédia-példány Marosvásárhelyen, a nagyváradi 8 előadás közel 8000 forintos bevétele stb. Mindez egybevág a Nemzeti Szinház évadjelentéseivel : az 1883/84. évadban a Tragédia 13 előadása 12.614 forintot jövedelmezett; az 1884-85-ös szezonban nyolcszor ment és 1384 forint 50 krajcáros átlag bevételével az élre került a sikerek sorában, megelőzve többek között Jókai Mór Ar any ember

ét, Csiky Gergely Buborékok c. vigjátékát és Dóczi Lajostól A csókot

./30/ Paulay rendezése az ősbemutatón a kor utalkodó szinpadi stilusirányzatának, a maradéktalan historizmusra törekvő meiningenizmusnak szellemében történt, figyelembe véve a magyar szinjátszás hagyományait és a Nemzeti Szinház anyagi lehetőségeit. Az előbbi főleg a szinpadi beszédre és a nagy szinészegyéniségekre hagyatkozást, az utóbbi a csekély anyagi ráfordítással, a meglévő szcenikai készletekből gazdálkodó, miméit látványosságot jelentette. Ez a kettősség feloldhatatlan ellentmondássá fokozódott a vidéki előadásokon: a Tragédiá

t, amelyet irodalmi himeve elkísért, látványosságként vitték színpadra, és a mü ebben a minőségben megállta a helyét. Képes volt megfordítani az évad látogatottsági statisztikáját /Győr, Nagyvárad/, olykor egyenesen végső menedéke lett a csőd szélére jutott társulatnak /Gyöngyös/. A csaknem mindenütt felemelt helyár többletbevétele a magasabb diszletköltség fedezését szolgálta. Ahol nem készült diszletkiegészités vagy a játszóhely volt végképp alkalmatlan veszélybe kerülhetett az előadás sikere: Kaposvár, Sepsiszentgyörgy, Nagy kikinda, Szabadka. /31/ Innen van,hogy a vidéki sajtó gyakran cikkezett arról, való-e egyáltalán a Tragédia vidéki színpadra? Az ellentmondást alighanem a komáromi recenzens fogalmazta meg a legfrappánsabban, amikor Jakab Lajos társulatának előadását nézve illuziórontó szinpadi keretről irt, elismerve egyúttal, hogy hasonló színvonalú diszleteket a város közönsége mindazonáltal eddig nem láthatott. /32/ A társulatok rendezői követhették Paulay szcenáriumát a szöveghasználatban és a jelenetezésben, használhatták Erkel Gyula kísérőzenéjét, de nem vehették át a