Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években
tak az egyes jelenetek elmélyítésére is." A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a már hagyományosan nagyszerű főszereplőkön kívül a további szerepekben is kiváló alakitások születtek. Igy a kritika Csortos, Tőkés Anna és Lehotay Árpád mellett kiemelte Könyves Tóth Erzsi szép játékát és az első szereposztásban Péter apostolt alaki tó Beregi Oszkár alaki tását. Kevésbé volt szerencsés viszont az a megoldás, hogy a kétféle szereposztás - Ádámot Lehotay Árpád, illetve Beregi Oszkár személyesítette meg - két eltérő szerep-koncepciót hozott ugyanazon szinrevitelén belül. Lehotay Árpád férfias megjelenítésével szemben Beregi Oszkár Ádámja lirai volt, s ezáltal az összhatás is módosult. Minthogy a Tragédia szabadtéri előadása immár hagyománnyá vált, a kritika az előadások értékelésén tul foglalkozott az előadások múltjával és kilátásaival is. Az többé már nem képezte vita tárgyát, elő szabad-e adni Madách drámáját nyitott szinpadon - hiszen a kivételes siker mindennél jobban bizonyította az elképzelés jogosságát és a szegedi Dóm tér páratlan adottságait. Ez már az első, 1933 évi, kisérletből is nyilvánvalóvá vált. A Bánffy Miklós irányitásával szinre hozott előadások ugyan a mü másféle értelmezését adták, több látványos elemet iktattak be, amelyek mellett nagyszerű alakitások születtek, és a siker sem maradt el. Igy nem tűnhet túlzásnak az a megállapítás, hogy "A szegedi játékok történetében a legszebb helyet Az ember tragédiája foglalja el ... A Tragédia szinte ál22 landó darabja marad a játekrendnek. " Miután a darab első nyitott szinpadon történt bemutatása alkalmával Hont Ferenc a mü misztériumos elemeit hangsúlyozta, majd Bánffy Miklós és Oláh Gusztáv a képiséget és a mozgalmasságot emelte ki, Janovics Jenő , az 1936 évi rendező egyrészt kötődni próbált az előző évek bemutatóihoz, másrészt kisebb módosításokat is tett. Az előadás azt bizonyította, hogy ez a megoldás nem volt szerencsés: a hatalmas szinpad majdhogynem üresnek tetszett a kevés kellékkel és diszlettel dolgozó előadáson, s hiányzott a látvány és a játék összhangja is. Módosulás történt a főbb szerepekben is. Lehotay Áprád ugyan megmaradt Ádámnak és alakitása nagy elismerést is aratott, de Lánczy Margit játéka tul hűvös volt Éva szerepében, Kiss Ferenc /Lucifer/ alakitása pedig - noha érdekes és férfias volt - nem érte el Csortos Gyula korábbi játékának sikerét. A szabadtéri játékok alkalmával kiadott Délmagyarország különszámában többen is nyilatkoztak az előadás-sorozatot illetően. Horthy Miklós kifejtette, hogy "A szegedi játékokat, amelyek jelentékenyen a salzburgi játé-
