Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években

lovas munkáját vették igénybe. Az előadást egyszerre 4000 néző tekinthette meg, igy egy-egy bemutató közönsége a helybelieken és a környező falvakban, városokban élőkön tul az ország több nagy városából - többek között Győrből, Budapestről, Miskolcról - az un. filléres Madách-vonatokon idelátogató tömegekből tevődött össze. Ilyen méretű és nagyságrendű szabadtéri szinházi előadás azt megelőzően Magyarországon még nem volt. A bemutató előtt általában kétkedve fogadták Az ember tragédiája "alkalmasságát" a hatalmas szinpadra és többezres széksorok előtt. Azzal érveltek, hogy ilyen körülmények között elvész a mü költőisége és gondolatgazdagsága és a szabadtéri szinrevitelt "megsínyli" Madách alkotása. Azonban már az első értékelések egyhangúan megállapították, hogy a kisérlet nem volt kárára a rnünek. Hont Ferenc azt tekintette elsődleges feladatának, hogy a költői formát festői köntösben jelenitse meg, anélkül azonban, hogy a műből revü váljék. Mint arra négy évtizeddel később visszaemlékezett, rendezői koncepciója volt, hogy "A szabad tér a szabadság és az emberi szolidaritás jelképe... A korszerű szabadtéri játék nem puszta látványosság, egyfajta nyári szórakozás a sok közül, hanem a nézők belső aktivitását felszabadító, az egyéneket tudatos közösséggé összekovácsoló, magatartás alaki tó és ezen át társadalomfejlesztő tömegünnep, amely legfőbb feladatát csak sajátos szabadtéri művészi módszerekkel teljesítheti... a tér nagy méretei miatt ... a hangzó szöveg hordozta gondolatokat át kellett alakitanunk látható szinpadi alakzatokká, amelyek mindig mélyebb jelentést hordozzanak és sose váljanak öncélú látványossággá." Hont Ferenc tudatosan felhasználta az avantgárd színházra jellemző rendezői megoldásokat, főként a hangsúlyozott mozgáselemeket tekintve. A szöveg hangsúlyozására egyes jeleneteket pantomimikus tömegmozgással kisértek, a színhelyek érzékeltetésére pedig a Dóm tér homlokzata elé kihúzható vászonra - a szabadtéri játékok történetében először - képeket vetítettek. Ezek a vetitett szinhelyek Lucifer intésére jelentek meg, illetve tűntek el. A rendező ugyanis ugy vitte szinre a müvet, hogy a darabban egymást követő képeket Lucifer rendezi meg. Az egyes képek közé néma közjátékokat iktatott be Hont Ferenc, amelyekkel a történelem különböző periódusaiban eltérő módon megjelenő, de mindig jelen levő munkafolyamatokat ábrázolta. Rendezési módszerét Radnóti Miklós fogalmazta meg legérzékletesebben: Folyton lobog. Zászló ő az ájtatos zenék fölött s ha rendez