Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához

ra minden jegyet el tud adni..." Hogy mi is történt tulajdonképpen - azt valószinüleg sohasem fogjuk megtudni. "A második kép végén, hosszú és kínos szünet után ugyanis, amikor dr.Kertész Mihály, az egyik műkedvelő szereplő megjelent a függöny előtt s a műkedvelők nevében benső izgalomtól és felháborodástól remegő hangon, de mégis igen tárgyilagosan előadta a kulisszák mögött történteket." Előadás közben váratlan, vadnyugati fordulat következett: sok rendőr kíséretében megjelent a seriff és lefoglalta a pénztárt, s igy még a diszletező munkásokat sem tudták kifizetni. Ekkor este tiz óra volt, és még tiz kép lett volna hátra. "Iszonyatos naivság kell ahhoz, hogy valaki egy cent tőke nélkül, három szál színésszel és egy csomó műkedvelővel 12 felvonásos zenés és látványos drámai költemény előadására vállalkozik." A rendező bebizonyította, hogy: "ha nem is színművész, de életművész, aki abból is tud megélhetést csinálni, amibe mások belepusztulnak - deficitekből..." Legalábbis tudott a detroiti bukásba fulladt előadásig. R.Tóth József és Lőrincz Kornélia nevével még találkozunk később is, Papp Istvánt elnyelte a bukás. A lap szerint: "Papp István azok közé a bevándorlók közé tartozik, akik azt hiszik, hogy mert nekik nem sikerült odaát a szinészi tehetségüket eléggé érvényesíteni, nekik Amerikában is ennél a mesterségnél kell maradniok..." A kudarc tanulságairól a reklámhadjáratban kitűnt lap szerkesztősége is elgondolkozhatott. Különösen, hogy dr.Kertész Mihály a "fináléban" a lapról is megemlékezett: "Dr.Kertész Mihály, aki Az ember tragédiája előadása alkalmával az előadás elmaradását és annak okait bejelentette /azza] a nagyon helyes hozzáadással, hogy minden felelősség a szégyenteljes dologért a 'rendezőségre' alias Papp Istvánra hárul/ azt a nem éppen preciz mert könnyen félremagyarázható megjegyzést tette /amit izgatottságának tulajdonítunk/, hogy azok, akik a jegyük árát esetleg'visszakövetelik, jelentsék be 'igényeiket' akárhol, pl. a Magyar Hirlapnál is." A szerkesztőség persze elhatárolja magát: "Kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mi ilyen követelések nyilvántartására nem vállalkozunk.A Magyar Hirlapnak egyáltalán semmi köze nincs és nem is volt Papp urnák ehhez a vállalkozásához - ha csak annyi nem, hogy éppen elég kár származott belőle a kifizetetlen számlák révén." A detroiti kudarc egyértelművé tette a Tragédia szinpadra állításának nagy felelősségét. Nincs tudomásunk arról, hogy valakinek is eszébe jutott volna előadni vagy előadatni a Tragédiát

. A húszas évek végén, a