Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

léje ugornak, részint némán, részint amint egymás után szólottak." Paulay Sajnos ismét csak a rajz áll rendelkezésünkre, és két bejegyzés, az első: "Az e felvonásban játszó személyzet tarka vegyületben jár kel az utczán, balról jobbra, jobbról balra ácsorog a boltok, a kocsma, az árkádok előtt." Tóth Imre szerint részben uj diszletek készültek. A rajzon felismerhető, hogy a háttér üzletsor lehetett, előtte két emelvény, egy téglalap alakú és egy félkörrel kereteit, esetleg ez volt a bábjátékos szinpada. Baloldalon egymás mögött négy kulissza, előtte emelvényszerű jelzés, a másik oldalon szintén, de mögötte hullámives rajz - árkádok? Tudjuk, hogy Jászai ampir ruhát viselt, igy a képet feltehetően a XIX. század elejére állithatta be. /Madách nem ad időmegjelölést, ma általában a XIX. század közepére, az Író korára szoktak célozni./ A másik bejegyzés a temető je lenét re utal, amit felhőfüggönnyel és világítással próbált megoldani: "Besötétül. Dörgés közt az egész vásár eltűnik, rövid szünet után a felhő fellebben. Férfikar mint vázak közepén sirt ásnak." Paulay elutasította Madách elképzelésének szó szerinti megvalósítását: "Végső csoportosítást egészen meg kellett változtatnom. Bármily szép és költői az a gondolat, hogy a vásári tömkelegben föllépett egyének mind egy tátongó sirt ásnak, körül tánczolják s egymásután beleugomak; de egy csomó ember folytonos ugrálása okvetlenül épp ellenkezőjét idézi elő a czélzott hatásnak itt csakugyan voltam kénytelen engedni a szinpad korlá100 tainak s feláldozni egy magában igen szép részletet" Kritikát erről a jelenetről nem találunk, csak. jóval később, Kéméndy terveivel kapcsolatban. "A londoni temető a régi előadásmód szerint rendkivül kezdetleges volt. Most diszes temetőkertben valódi csont101 vázat ásnak s lent a süllyesztőben énekel a kar. A csalódás itt óriási" igérte Spannraft. Ugyancsak az előzetesekből megtudjuk azt is, hogy "London városának élénk piacza szintén azonnal átváltozik temetővé, ahol auto102 matikus csontvázak szerepelnek." A Pesti Napló kritikusának tetszett ez 103 az uj megoldás, és különösen a világítási effektusokat dicsérte. A Pesti Hirlap azonban a régi megoldást helyezte előnybe. "A temetői jelenésben pedig a plasztikus csontvázak nem keltettek annyi illúziót, mint a régi mozgó eleven csontvázak s a sirgödörbe leszálló sok statiszta is za104 várta a képnek különben megható melankóliáját. Ugy tűnik, tehát inkább