Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

vagy Spannrafté, ő az első magyar hivatásos jelmez, és díszlettervező művész. Munkáját a meiningenizmus és naturalizmus meggyőződéses hiveként kezdte, kitűnve jó Ízlésével és brilliáns technikai megoldásaival. Mint vérbeli szinházi szakember hamarosan felismerte e két irányzat korlátait. Amikor 1912-ben gróf Bánffy Miklós lett az Operaház intendánsa és Hevesi Sándor a főrendező, lelkesen segitette a zseniális dilettáns gróf expreszsziv, szimbolikus terveinek kivitelezését, azonnal megértve és lelkesedve a legmodernebb tendenciákért. Az ember tragédiája 279. előadásán, 1912.szept. 27-én Ivánfi rendezésében ismét megújították azelőadást. Jelentős áttervezés a diszletben és jelmezben azonban nem történt. 'Arról van szó..., hogy kipucoljuk egy kicsit az egész előadás... Változáson megy keresztül mindenekelőtt az első 46 jelenet, a chaosz. Uj fényhatásokat ál Ii tunk be a szinpadra." - nyilatkozta Ivánfi Jenő. "Ezenkívül változások lesznek az egyiptomi, athéni, római, párizsi és londoni jeleneteken." Zichy illusztrációk és hatásuk Nem szinházi, mégis a szinpad szempontjából nagyon jelentős vállalkozás Zichy Mihályé, a festőé, aki elsőnek illusztrálta ezt a mély eszmei tartalmú müvet, s bátran állithatjuk, hogy máig is utánozhatatlanul. Zichy 1885 nyarán kezdett a nagy munkához, tehát két évvel Paulay után, de valószinüleg nem ismerte az előadást. 1886-ben már 15 nagyméretű kartonnal elkészült, amelyeket a Műcsarnok őszi tárlatán bemutatott. Ezek 1887-ben könyvalakban is megjelentek, majd 1888-ban a további 5 képpel kiegészített díszkiadás. A grafikák óriási népszerűségét nem csupán az jelzi, hogy ettől kezdve az ujabb diszkiadások szinte egymást követték, de az is, hogy 1892-ben ezen illusztrációk alapján készültek uj diszletek Bécsben a Tragédia számára. Zichy vonzódott a szimházhoz. Tbilisziben pl. nagy sikert aratott szinpadi élőképeivel. A kartonok nagy mérete is a teatralitás kedvelését jelzik. Világos, tiszta kompozició /általában háromszög/, kevés nagyméretű figura, kitűnő hármas tagozódás - előtér, középtér, háttér - kevéssé, de nagyon jól megválasztott építmény, vagy épületrészlet, helyszin jellemzi a rajzokat. A szűkszavú lényegre törő fogalmazás, amelynek igazi merészségét még inkább becsüljük, ha a kor divatos, általában édeskés, leiró,