Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között

koráció ellenben egy felvonáson vagy színen keresztül ugyanaz marad." Azt is felismerték, hogy az uj szinház megteremtésének egyik legfontosabb eszköze az elektromos -világitás, amely nem csupán a szuffiták és a rivalda kiiktatását teszi lehetővé, de sokkal többre is képes. "A villamos fény a lehetőségek egész hosszú sorát nyitotta meg, s igy lehetségessé teszi, hogy a dekoráció ne .maradjon meg merevségében, hanem egyre változzék, aszerint, amint az akció parancsolja. A művészi dekoráció a virtuóz világításokkal együtt olyan levegős, eleven, változó szinpadi környezetet ad, ... hogy a szinpad, mely pár évtizeddel ezelőtt még a valóság viszszatükrözését aprólékos részletek pedáns összeállitásával iparkodott megoldani, ma már a dráma lelkét akarja a festőművészet és a világitási 14 technika segítségével megfelelő hangulatos szcenikai képekben kifejezni" " lelkesedett Hevesi 1906-ban. Természetesen a villany lehetőségeinek alkalmazásait fel kellett fedezni /pl. a reflektort!/, meg kellett tanulni, mint ahogy az újfajta, plasztikus diszletépitést sem lehetett ugy használni, hogy ami addig festve volt, azt megmintázták. "Gordon Craig meglátta, hogy a szinpad nem festmény és nem szoborcsarnok, hanem val.ami egészen önmagában zárt, önmagától kiinduló örökké, , 15 valóság." Az európai színpadkép megújulását alapvetően három nagy művésznek köszönhetjük - a svájci Adolph Appia-nak, az angol Gordon Craignek és az osztrák Max Reinhardt-nak, akik nem egyszerűen felismerték és mechanikusan alkalmazták az uj technikai lehetőségeket, hanem igyekeztek egy uj fajta szcenirozást létrehozni. Tulajdonképpen mindhármukról szólhatna Márkus László fent idézett megállapitása, mert festészet, építészet, plasztika vagy kicsinyes valósághűség helyett a szinpad szuverén művészetének megalkotására törekedtek. Appia és Craig - az úttörők szomorú sorsában osztozva - elsősorban elméletben tudták kifejteni nézeteiket. Appia pl. első, forradalmi terveit Wagner Ring-jéhez 1890-92 között tervezte, s annak ellenére, hogy Bayreuth-ban dolgozott, Cosima Wagner elutasította, tul modernnek talált ötleteit. 1895-ben Párizsban megjelentette vázlatait. Óriási sikere ellenére csak 1923-ban kapott megbízást Toscanini-től egy Trisztán és Izolda előadás szinrevitelére. Közben az általa megindított és erjesztett szinházi megújulás már le is zajlott, s elképzelései másokat már a továbblépésre ihlették. Lehet, hogy ha Richard Wagner élt volna, nem vetetlek