Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
nem tudnak hangosan beszélni,ahogy az a színházban szokás, nem engedik átrendezni, csoportosítani a jeleneteiket, a lényeges dolgokat kiemelni, s a lényegtelenebbeket visszafogni, egyszóval nem tudják formába önteni tragédiájukat. Pirandello azt a kétségbeejtő helyzetet is ábrázolja ezáltal, hogy az elidegenedett társadalomban milyen mély szakadék tátong a valóság és az annak utánzásából születő müvászet között. A művészet képtelen megragadni az élet lényegét, az élet immanens meghatározottságait /ez esetben a szerepekre bomlott individum problémáját/. Apa: "Éppen ez az, hogy színművészek! Nagyon is jól játsszák szerepeinket... De higgye el, ez valami egészen más. Ugyanaz akar lenni és mégis egészen más!"^ A művészi alkotásnak, a szinház műfajának dilemmáját is megfogalmazza tehát a müvében Pirandello, de olyan raffináltan, hogy mialatt művészi forma ós tartalom elidegenedését szemlélteti, épp saját kora leglényegibb tulajdonságára világit rá. Azzal mond el legtöbbet a világról, amelyben él, hogy bemutatja: nem lehet beszélni róla. A szinház, mint szertartás, az olasz szerzőnél hármas funkciót kap. Egyrészt sajátos drámai struktúrát biztosit a "tudathasadás" figuráinak, olyan lehetőséget teremt, ahol - hiszen a képzelet birodalmában vagyunk - bármi megtörténhet, még az is, hogy az eljátszandó szerepek önálló életre kelnek. Igazgató : "Igy igaz"! Ugyan kérem! Színházban va5 3 gyünk! Itt minden igaz, de csak egy bizonyos fokig. w • Másrészt a szinházi előadás modell lesz a társadalom, a szerepjátszó világ jelképe, harmadrészt általa a művészi alkotás problémáira is felhivja a figyelmet a szerző. A szó öntörvényüsége és a kimondott szó által létrehozott valóság itt még csak csirájában van jelen, nem erre épül a dráma szerkezete, mint pl. Gombrowicznál. De hogy a szó tetté tud válni és ilyen értelemben a gondolat valóságteremtő erővel bir, mi sem bizonyitja jobban, mint Madam Pace megidézése.
