Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
Diszlett W A mennyezeten csillár, amely a későbbiek során valamennyi képben szerepel. A diszlet: három élénk vörös, szaténből készült paraván - sekrestyét ábrázol. A hátteret lezáró paravánban egy ajtó. Fölötte hatalmas, élethűen megrajzolt spanyolfeszület. A jobboldali falon aranyozott és faragott keretben tükör - vetetlen ágy látható benne, amelynek - a térbeli logika alapján - a nézőtér első soraiban lenne a helye.""^ Genet drámájában a drámai valóságszintekre kizárólag a szerzői utasítástól, illetve helyenként a szereplők szövegeiből következtethetünk. A balkonban is látszólag a kint és a bent kettős világa olvad össze Roger herélési jelenetében. Mégis, a már elemzett befejezés miatt, visszamenőleg a Roger-féle valóság és minden valóság megkérdőjeleződik. És a szerző a befejezés meghökkentő fordulata után már csak a néző /olvasó/ valóságára tud utalni. A saját a drámabeli valóságviszonyok kiismerhetetlensége után mintegy didaktikusán arra int bennünket: " Irma : "... Önök pedig térjenek mos haza, ahol higgyék el, még sokkal kevésbé valódi minden." J A szertartás - mint drámai forma /Az akció és a dikciő kapcsolata, a szó öntörvényüsége, "szinház a színházban"/ Pirandello a szertartás és az abszolutumkeresés modelljeként a színházat választja. A színházat, mint a legjobb lehetőséget arra nézve,hogy az ember és társadalmi szerepnormái, szerepei szembekerüljenek egymással, hisz mint művészeti ág, maga is szerepekre és színészekre épül. A Hat szereplő szerzőt keres c. drámában a történet egy szinházi próbafolyamatba ágyazódik. Lényegében az események egy időben folynak, csak a jelentéssikon érezzük a két egymástól elváló valóságszintet. A dráma strukturális felépítése is a színjáték - mint műfaj, törvényei szerint készült.