Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
malisak vagyunk!"^ 7 Minden döntésszituációban Henrik hozzá fordul és Laci e mondattal erósiti meg a főhőst. Megerősítheti, amig ez a mondat Henrikre nézve is érvényes. De csak addig. Mikor Henriken úrrá lesz a "részegségetőbbé nem segíthet varázsereje. Laci mindvégig "normális" marad. Henrik álomjátékában ugyan résztvesz, de Henrik irányitó funkciójával szemben a szolga szerepében. Henrik: "Ki vagy - vagyis hogy mi vagy most? Laci : /ügyetlenül, mintha szégyellné/: Szolgálatodra vagyok rendelve,... her... hercegem..."^ 0 Laci célja: passzívan résztvenni az álomban, nem befolyásolni az álombeli történéseket, hanem felhasználni azokat a praxis, a hasznosság szempontjából, s ezáltal megőrizni egzisztenciájának integritását. "Laci ösztönös taktikája: kiszolgálni az álombeli világ logikáját, de egzisztenciálisan nem vállalni törvényeit, megőrizve igy egy másik rend, a reális világ törvényeihez való hűséget; törvényszerűen vitte őt a pusztulásba."^ A drámában tehát két ut is kirajzolódik a személyiség és szerep viszonyában. Az egyiket, a szerep elől kitérni nem tudást és a kényszerű azonosulást, Henrik képviseli. A másik, a distanciával és csak külsőleg való azonosulás Laci sorsában ölt testet, de mivel a dráma összefüggésrendszere arra utal, hogy Laci is csak Henrik tudatképződménye /ha ezek közül a legvalóságosabb is/, e két ut tulajdonképpen Henrik vágyott /Laci-féle/ és valóságos /saját/ útjainak megjelenítése. Mivel a dráma során kiderül: a szerepet játszva nem lehet megőrizni integritásunkat /azaz mint már emlitejttem: végül nincs kint és bent/, Laci játékból vállalt öngyilkossága valódi halállal végződik, csak a kényszerű, a szerepet a társadalmi szükségszerűségből vállaló magatartás marad, ami a rabsággal, a formába merevedéssel és az onnan kitörni nem tudással azonos. A szerepjáték következményei is magyarázatot lelnek ily módon. A Pirandellónál emiitett elszigeteltség, magány, stb. megjelenése itt is erős hangsúlyt kap, hiszen akárcsak
