Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

szerző ezt még a darab elején közli velünk szerzői utasításként: "mesterségesen előállított figurákról van szó, melyek mindegyike egy változhatatlan, rögeszmeszerü alapérzés kifejezése, tehát az Apában a lelkiismeretfurdal ás . a Mostoha lányban a bosszúállás

t a ffiuban a megvetés

, az Anyában a fájdalom

. "^ A másik oldalon a Szinészek foglalnak helyet, akik csak státusz-szerepeket játszanak. Ennek megfelelően pl. az Igazgató a darab során kizárólag igazgatói mivoltában jelenik meg, csak olyasmit tesz és mond, ami ehhez a foglalkozáshoz státuszhoz, sztereotpi fordulatként illik. Ugyanez vonatkozik a Színészekre /az Első Színésznőt kivéve/ - a Szerepeknél jóval elnagyoltabb a kidolgozásuk. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy Pirandello számára nem a konkrét státuszból, pozícióból adódó szerepjáték következményei problematikusak, hanem általánosabb sikon, filozofikusan érdekli a személyiség elszemélytelenedése. Pirandellot jobban izgatja a Szerepek egymás közti drámája, mint a másodlagos konfliktus, mely a Szinészek és a Szerepek között áll fenn. /Természetesen nem lesz egyik sem fontos abb a másiknál, legfeljebb kidolgozottabb/. A szerep lényegét keresve, vissza kell kanyarodnunk a személyiség problémájához, hisz a kettő kölcsönösen feltételezi egymást. Pirandello számára a személyiség "fiktív kon18 strukció ." Mivel az élet folyton változik, változik az ember lénye, tudata, s mivel többféle szerepet oszt ki neki a társadalom, az emberi személyiség e mozgó illékonyságban ragadható meg, és soha meg nem ismerhető. Apa: /az Igazgatónak/ "/nagyon halkan, hízelgő alázattal/ Csak azt akartam tudni, már, hogy ön most valóban annak látja-e magát, ami, hogy például egy bizonyos eltelt idő távlatából látja, hogy milyen volt valaha, minden akkor magáról alkotott illúziójával együtt, tehát mindenestül, kívül -belül, ahogy akkor ön saját magát látta, és ami akkor valóság volt, az ön számára!... Nos uram, visszagondolva azokra az