Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

BEVEZETÉS A három dráma, amellyel dolgozatomban foglalkozni szeretnék, lényegében ugyanabból a problémából született. Az egyén és társadalmi szerepelnek konfliktusát, a személyiség identitáskeresését és fokozatos önelidegenülését fogalmazzák meg. Luigi Pirandello a századelő bizonytalanságokkal terhes és a válságból különböző avantgárdé szellemi és művészeti irányzatokkal kiutat kereső, de erősen a XIX. század végi irracionalizmus és a majd később abból kinövő preegzisztencialista pesszimizmus képviselőjeként Írja 1921-ben Hat szereplő szerzőt keres cimü darabját. Witold Gombrowicz, a lengyel emigráns, argentínai elszigeteltségében veti papírra 1946-ban lengyelségét és világirodaimiságát egyszerre érvényesitő, az egzisztencializmus létélményétől, az emberi egyéniség XX. századi kiteljesedésének behatároltságától, az élet és annak megformálása közötti konfliktusától átitatott remekmüvét, a Menyegző

t. Jean Genet, napjaink egyik legeredetibb és legf

elforgatóbb, a mindennapok polgári Ízlését és konvencióit legmerészebben felrugó drámairója. Az ő művészetének, melynek szintén a szerepjátszás a központi kategóriája, egyik komplex és bonyolult szimbólumokkal átitatott, ezért roppant nehezen megközelíthető darabját, A balkon-t, 1956-ból datálhatjuk. Három különböző évszám, három eltérő színhely, de azonos problémalátás, azonos életszemlélet és hasonló drámatechnika: ez az, amiért a három szerző jelen esetben együtt említhető. A dolgozatnak nem az a tárgya, hogy mindenáron valamiféle fejlődési ivet, egymásból, illetve egymáshoz kapcsolódást mutasson ki e három szerző között, hiszen ez filológiailag nem is bizonyítható minden esetben. /Esetleg a Pirandello-Genet párhuzamnak van ilyen alapja, de a gombrowiczinak semmiképpen./ Inkább azért választottam épp e három szerzőt a modern polgári dráma képviselői közül, mert