Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

valójában mégis körülveszi őket. S igy a valóságban lévő életüket próbálják érvényessé tenni. A játékon belül a drámai akciók azokból a lépésekből állnak, ahogyan egy-egy "game"-et végigvisznek a kommunikációs viszonyok variálása során. Minden "futam" szabályokból épül fel, melyek meghatározzák a kommunikációs aktus kezdését, a reagálás módját és a befejezést. A szabályok megvalósítása annyiban akció, hogy mindig meghatározott módon lépnek egymással kapcsolatba a szereplők. /1. az 1. fejezet: logikai-szemantikai szabályok; variálódás stb./. Amikor egy-egy menet lezajlik, újra lépni kell, átváltani egy máa jellegű kommunikációs reakció-láncba. Valóságos drámai akcióról, vagyis olyan cselekvésről, mely a viszonyokon változtat, itt nem beszélhetünk. Hiszen az alapviszony /egymásrautaltság/ állandóságán nem lehet változtatni, ez a szituáció-meghatározta tény. Az akciók látszat-akciók, mint ahogyan a játék-szint a látszatok szintje. A szinten belül azonban relevánsak. A szituáció jellegéből fakad a drámák nyitott struktúrája is. Amikor az összes kommunikációs variáns kimerült, újra elölről kell kezdeni a játékot. Ez a körforgás látható a Godot-ra várva két felvonásában /a második az első ismétlődése/, mely a végtelenségig folytatódhatna, és mindig önmagába visszatérve. A játszma vége is nyitott szerkezetű: Hamm visszahelyezi arcára a zsebkendőt, ugy helyezkedik el, ahogyan a dráma elején. A vég elérkezése bizonytalanságban marad. Ez a szerkezet szükségszerűen, a valóság állandóságából következik, hogy a játék nem hagyható abba. S mivel a játék a jelentés megteremtése, ezért csak kommunikáció lehet. /A kommunikáció megjátszásából jöhet csak létre a jelentés látszata/ A kommunikációs viszonyoknak viszont csak meghatározott számú változatuk van. Ezért kell mindig újrakezdeni a játékot, ha a változatok végére érnek. "Clov: Miért játsszuk mindennap ugyanazt a komédiát?" Mint láttuk a becketti világkép csak ugy fejeződhet ki,