Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése
világ egyetlen lehetőségét kinál az embernek: mivel nem léphetnek vele kapcsolatba, csak megfeledkezhetnek róla. £ világ következménye a játék, a kommunikáció mint a világról való megfeledkezés. A játék szabályai meghatározzák a viszonyba lépés variációit. Ugyanakkor a szituáció tartalmazza azt is, hogy a játék nem érhet véget, a variánsok végigjátszása után újra kell kezdeni./ - Ezzel szorosan összefügg, illetve ebből következik a szituáció második ontológiai ismérve. A drámai alakoknak csak társadalmi lét-rétegük van, természeti nincs, ami annyit jelent, hogy a drámában csak a szükségszerűség érvényesülhet. "A rend, a dolgoknak egymással való sokszoros és bonyolult összefüggése és ennek összekapcsoltságnak a dolgok egymásból következő voltának kérlelhetetlen szükségszerűsége: az egyik legfőbb formai alapelve a drámának... Az életjelenségek megjelenési formája lehet az egyraásmel20 lettiség... a drámaiaké csak az egymásból következőség.•" Ugy gondoljuk, elég visszautalnunk a fejezetben eddig elmondottakra, hogy Beckett drámáiban a kritérium megléte bizonyitottnak lássék. - A harmadik ontológiai ismérv megléte szintén világos már az eddigiekből: mig a valóság szituációi nem fejeznek ki "mondanivalót", addig a drámai szituációban minden az iró világképének, üzenetének kifejezésére szolgái. 21 Ezt a "másodlagos homogenizálást" próbálta bemutatni, az az állitás, hogy a kifejezendő tudatállapot ugy teremti meg magának a kifejeződés lehetőségét, hogy önmaga tagadását létrehozza, stb. Mint az előző fejezetben is láttuk, a drámák egész szerveződését az irói világkép, tudatállapot tárgyiasulási törekvése irányítja. Ez teremti meg a dráma folyamán a szituációból kibomló ok-okozati láncot, minden elem szoros összefüggését egymással. /1. még: 2. fejezet: a kommunikációs struktúrából levont következtetések/ "Az ok és okozatsor vége csak az lehet, ami éppen