Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése
többé* Az arc elleplezése itt egyben az arc azonosságvesztéae is* Mindkét dráma egy Apokalipszis utáni állapotot tükröz* Miután "lehullottak a leplek" t felszínre kerül a látszat mögötti lényeg: az ismeretlen* Az ismeretlen, melyet újra és örökké leplezni kell* És itt lép be a bün motívuma* Godot mint az értelmetlenségnek értelmet adó, a végső lényeg és vonatkoztatási pont* a Megváltónak tekinthető* De csak addig, amig el nem jön* Godot megérkezése negativ megváltás lenne* azaz: nincs többé megváltó* Az emberiség olyan bünt követett el, ami tőle függetlenedett, amitől nem lehet megváltani* A büntetés az örök várakozás, a lét örök hajszolása az elérés hite nélkül* Ehhez kapcsolódik az Oidipusz-motivum, a vakság és a látó motívuma* /Pozzo megvakul a második felvonásra; A játszma végé ben pedig Hamm a vak és tehetetlen "király", aki mindig a középpontban helyezkedik el. Az ő szavai: "És nekem? Hát megbocsátottak-e valaha?"/ Az emberiség olyan bün miatt szenved, amelyről nem tudta, hogy elkövette* Az ilyen bün nem remélhet megváltást. A negativ öröklét állapotába kerül az ember, a múltból, a bűnből csak a végeredmény marad, a megtörténtség bizonyossága. Az igy vegetáló ember már csak felfalni tudja ajhumanitást, miközben ember lévén az emberséghez való végsőkig itt ragaszkodásra van Ítélve e pokolban. Az abszurd ember számára tehát nem jöhet el a megváltó. Igy maga kényszerül a megváltó keresztjének viselésére. A világ abszurditása azt jelenti, hogy az emberség megszülése az emberség megszűnésével egyenlő . Ezt a krisztusi szerepet játsszák el Beckett szereplői. Gondoljunk József Attila hires soraira: "A bün az nem lesz könnyebb, /hiába hull a könnyed./ H 0 gy bizonyság vagy erre , /legalább azt köszönjed."-ezek a sorok megvilágítják, hogyan értendő itt a "krisztusi szerep".
