Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

ereje. Igy a kommunikáció mint játék /1. előző rész/ már ceak a világról való hallgatást fejezheti ki. Nagg: "Kicserélték a fürészporodat? Nell: Moetmár nem fürészport adnak... Egy kissé pontosabban is beszélhetnél. ... Clov: ...Hacsak el nem párzott. Hamm: Párzott? Porzott! nyilván ezt akartad mondani. Ha csak el nem porzott. Clov : Nem is tudtam, hogy igy mondják: elporzott és nem elpárzott." A nyelv tévesztései, a megnevezés bizonytalanságai jelennek meg itt. Hamm pedig igy tör ki egyszer: "miről lehet egyáltalán beszélni még?" Egy alkalommal Clov igy fogalmazza meg létük tragédiáját: "Azt jelenti, hogy átkozott nyomorúság. A te szavaidat használom. Ha már nem jelentenek semmit, tanits másokra. Vagy hagyd, hogy hallgassak". Ez ugyanakkor teljes értéknihilizmust is jelent, az értékek megszűntek, illetve minden egyformán értéktelen: Hamm: "De azt jelenti-e az, hogy szenvedéseink egyenrangúak? Persze. ... Hamm: Többé nem kapsz enni. Clov: Legföljebb meghalunk. Hamm: Éppencsak annyit adok, hogy ne ha^lj éhen... Clov: Legföljebb nem halunk meg." Nincs tehát választásuk, mint hogy játsszanak. Igy - mivel megszüntetni nem tudják - elfedik a jelentésnélküliséget, létük abszurditását. "Nem lehet...hogy mi... éppen jelentünk valamit?" kérdezi Hamm. S valóban, ezzel kimondta abszurd létük abszurd értelmét: a dráma szereplői az emberiség küzdését jelentik a jelentésért. S igy válik a drámában jellé maga a kommunikáció. A kiüresedett, értelmét vesztett kommunikáció