Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Fried István: Adatok Kazinczy Ferenc színházi törekvéseihez

kai következtetéseit « magyar jakobinusok vonták le /közöttük, persze, maga Kazinczy/. Ide kell értenünk a Lanasszafordítást is, melynek kézirata /tehát nem előadott változata/ éppen eléggé tanúsítja tételünket. Legyen bizonyíték néhány példa,ismét szögletes zárójelben adva a cenzúra huzá sait

32

: Gyenerális: Be boldog volnék [

%

J fénj

t ezt gondolám magamban, ha egykor öszve-törhetnéra azokat a* bilintseket, /a*./ mellyekenn ezt /a* Népet/ a* Superstitio, és a* Braminok /tyrannizmusa/ fogva tartják... Más példa egy párbeszédből Oberster : Tolakodva megyén mindenfelől a* Nép. Az utszák megrekedtenek.• • Gyenerális

: Ellenünk? f-é a* Nép?/ Akármi legyen is a nép jelentése /ebben az esetben fel tehetőleg a szinpadi statisztéria, azaz az indiai város ost romától szenvedő emberek/, a cenzure érzékenyen figyelt föl ezekre az akár gyújtó hatásúvá is fejlődhető mozzanatokra. Másutt apró hangsulyátvetések, jelentéktelennek tetsző szórendcserék jelzik a cenzure éberségét, amellyel Kazinczy szándékait mérsékelték. Oberster: /Ostoba./ Vallásoknak ostoba törvénnyel azt kívánják... Vagy* Kis Bramin: Valahol az /emberiség/ ártatlanság meg-sza badítása felől van kérdés..• Nem hiszem, hogy dolgozatunk végén szükség volna didaktikus összefoglalásra, Annyit állapithatunk meg,hogy az 1790-es esztendőkben jelentékeny szerepe volt a szinháznak /mint morális és mint nyelvterjesztő intézménynek/ Kazinczy gondolkodásában, ez a szerep-előlegezzük- a morális-esztétikai jelleg felé tolódott el a fogság után, anélkül, hogy a felvilágosodott tartalom elhalványodott, eljelentéktelenedett volna. A továbbiakban majd szövegelemzéssel, az élet mü más darabjaival történő egybevetés után helyezhetjük el