Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése
jük az elemzett drámákban megjelenő interakciókat. Itt kell még megjegyeznünk, hogy a drámákat kizárólag mint irodalmi műalkotásokat, Írott szövegeket vizsgáljuk, igy a szerzői instrukciók esetében is verbális és nem metakommunikációs jelentésről lesz sző* Ezt azért fontos leszögeznünk, mert színházi előadás során egyes kommunikációs tényezők másképp jelennek meg, mint az irott szöveg koherenciájában, s igy a müvek másfajta megközelítést kívánnának* ELSŐ FEJEZET Kommunikáció a drámákban A/ A kommunikációról általában A nyelvi kommunikáció szükséges feltételeit Jakobson Q szerint a következők: kontextus /leirt valóság/ feladó textus — ————• címzett üzenet kódnyelv kontaktus kódnyelv E feltételekhez a következő funkciók kapcsolódnak: kontextus - referenciálás üzenet - poétikai kontaktuskód - fatikus kód - metanyelv! funkció B/ Beckett: Godot-ra várva c* drámájának jellegzetes kommunikációs jegyei Beckett Godot-ra várva c* drámája egyike a korunkat leginkább kifejező müveknek* Hogy látszólag mégsem lehet világunk tökéletes megfogalmazása, azt a dráma önmagával
