Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Nyerges László: Marin Sorescu dramaturgiája
BejétI onnan ujabb, még hatalmasabb viziszörny gyomrában találja magát* Jónás meg-megujulő próbálkozása útkeresés, eredménye pedig az a lehangoló felfedezés, hogy a világ nem egyéb, mint börtön a börtönben* Az hogy az egyik bálna belsejéből a másik bálna belsejébe kerül, a figura átalakulására, újra ismétlődő kinjaira, majd önmaga újjászületésére utal* Az újjászületés mozzanata fontos, mert jól mutatja, hogy a monodráma, - ez a Sorescu által szivesen választott, az alak belső világát sokoldalúan feltáró forma - az önpusztító, végső tett elenére is optimista végkicsengésü mü. Utolsó elhatározását, hogy mindent elölről kezd, Jónás igy fogalmazza meg: "És most, ha alaposan átgondolom, mégiscsak nekem volt igazam. Jól indultam* De az utat, azt ő tévesztette el* /.*•/• D e nem hagyom magam. Újra elindulok." - Utolsó saavai pedig - "Y a láhogy csak kijutunk a napvilágra" - arról tanúskodnak, hogy bár tragikus tettét végrehajtotta, emberi bizakodását nem vesztette el> a drámaköltészet sajátos világában a tett abszurditását elnyomja a figura szavaiból áradó humanizmus. /Az idézett részlet Klumák István fordítása./ "Mint minden ember, az egyedül maradt Jónás magában beszél, kérdéseket tesz fel és válaszol meg, mintha a színpadon két alak mozogna. Megkettőződik, majd újra egybeolvad, attól függően, hogy a bensejében zajló történések és a szinpadi játék mit tesznek szükségessé" - irja Marin Sorescu a monodráma kezdetén. Ebből a szerzői magyarázatból indult ki a darab egyik bukaresti előadásának rendezője, amikor a főalakot megkettőzte. Jónás ebben az értelmezésben nem magányos egyén, hanem a magára hagyott emberiség képviselője, aki nem magában töpreng, hanem kérdéseit a világnak teszi fel. A színpadon egymást követő dialógus - monológ, a kettéválás és azonosulás, sajátos szerkezeti elemek, melyek a főhős folytonos átalakulására utalnak és azt a keserves tudati folyamatot érzékeltetik, melyben Jónás a valóságról és a látszatról, a nyilvánvaló igazságról és a lehetséges meg-
