Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

tanúéit és remélhetni, hogy ez nem leend utolsó lépés e szegény intézet ügyében, melynek ruhatárja, repertoirja ellopatott, gerelyzete és diszitménye megrongáltattak, mig ügyei éjhomályban vesztegelnek. —- Nagyon óhajtandó lenne, ha a szinházat nem szinész, hanem valaki más venné át, de ha ilyen ajálkozik, mit gondolhatni; csak Kilényitol és Czelesztintol őrizzen meg az igazgatóság — hogy Egressy veszi ki, nekünk ez nem reményünk, csak óhajtásunk, s ha ezt Egressy teszi, 27 valóban nem keveset tesz a drámai művészet ügyében..." Egressy bői nem lett kolozsvári színigazgató, s a problémák megoldatlanok maradtak. Ezért a következő évben igy ir a kolozsvári tudósító: "A magyar színészet felvirágoztatására én négy dolgot látok szükségesnek: 1./ biztosított a minden szükséges kellékkel ellátott szinházat; 2./ szinészeti iskolát; 3-/ drámaírókat kritikai lapokkal; 4./ részvétet" - irja "s mint áll Kolozsvár? —- úgy, hogy nincs alapított csak épitett színháza, sok kellék nélkül, nincs szinészeti iskolája, 28 nincs kritikai lapja..." S a szemléző különösen a helybeli Múlt és Jelen cimü politikai lappal elégedetlen, mert "kritikája csak a múltba való, azaz ezelőtt egy századdal lehetett jó..." Az idő haladt, de az állandó színtársulat csak nem alakult meg. 1845 őszén is még reménykednek: "Reméljük, hogy a közelebbi országgyűlésen megerősitve lesz a szinházat érdeklő törvénycikk, s akkor a szinügy rendbeszedésével egész színházunk jobb lábra állíttatik, a pénzsegély mellett állandó szi29 nésztársasága lehet..." * A kivánság jámbor óhaj maradt, s a vándorszintársulatok maradtak továbbra is az egykori állandó kolozsvári társulat utódjai. A vándortársulatok korának a beköszöntése elmosta a határokat a kolozsvári és vidéki színjátszás között, hiszen a legtöbbször ugyanazok a társulatok játszottak Kolozsvárt is, amelyek korábban vagy későbben vidéken megfordultak. Legfeljebb csak a nagyon gyenge társaságok kerülték el Kolozsvárt; mert itteni fellépésük - mint ahogy néhány társulat riasztó példája mutatta - egyet jelentett a bukással. Ezért ezek in-