Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/
sokat, a szinház ügye szóba se került a diétán. Az elmaradott ságra jellemző, hogy a diéta évében például Bécs öt állandó színházzal rendelkezett, Németország tizenkét városának volt állandó színtársulata, Rómában nyolc szintársulat működött, Párizs lakóit tizennyolc különféle nagyságú szintársulat szórakoztatta. 2 ^ Az 1837-ben Szebenben összehívott országgyűlés sem foglalkozott a szinház ügyével. Az 1841-es erdélyi ország gyűlés összehívásának hirére a szinházi bizottság jegyzője, Farkas Sándor április 12-én a megyékhez és a székekhez egy felhívást fogalmazott meg, s ezt szeptemberben szétküldte. Hivatkozik a XVIII. század végén tartott országgyűlés határozataira, szinpártolására, majd igy folytatta: "Hálás érzelemmel fogja említeni a maradék azon férfiak nevét, kik Kolozsvárt e nemzeti tárgyat nem kevés áldozattal létrehozták. Erdélyé a dicsőség az első állandó játékszín megalapításában." De a múlt dicsősége ma már nem elegendő, s világossá vált: "hogy az intézet sem a felvett kölcsön kamatait hordozni nem birja, sem arra nem elégséges, hogy melléksegedelem nélkül fennállhasson s ekként történt, hogy segedelem hiánya miatt az intézet időnként alább szállott, s még be nem végzett épületet nem volt miből elkészíttetni, idő által elhasznált diszitményeket nem lehetett újíttatni, a mivelődés haladtával nem lehetett haladni; s jutott végre az intézet tengésre s szinte oly hanyatlásra, hogy már a nemzet által kitűzött czól nak kevésbé felelhetett meg. "Kérte a bizottság a szinház ügyének napirendre tűzését. További húsz év tapasztalás mutat ja, hogy az eléadások jövedelméből "csak szenvedhető játékszint sem lehet fenntartani. Azoknak pótlására állandó tőkepénz kell, melynek kamatjából a rendes jövedelmeket pótolni lehessen..." E körlevél megtette a hatását és a követek a szinház ügyének napirendre tűzését javasolták más témákkal együtt. Az 1841/43-as országgyűlés munkálataival párhuzamosan a sajtó is behatóbban foglalkozik a kolozsvári színészet ügyével. Az Erdélyi Hiradó jún. 21-i számában megjelenik Vahot Imre cikke, amelyben javasolja, hogy 1./ az igazgatást ne bizzák egy, a tapasztalásból károsnak ismert választmány-
