Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

már nem képviselték többé Kolozsvár városát, még kevésbé a "nemzetet", s csak egyike voltak az elszaporodó, s nagyon egyenetlen művészi szintet nyújtó vándorszíntársulat oknak. Vándorszintáraulátok kora a kolozsvári színpadon Az Erdélyországi Énekes Társaság, vagy más nevén az Erdélyországi Nemzeti Játszó Társaság 1827-es szélnek eresztésével hosszú időre megszűnt Kolozsvár állandó színtársulata. A kolozsvári színpadon a következő években különböző vándortársulatok váltják egymást, s Kolozsvár városa "kiszállási hely" lett, nem pedig kiinduló pont, mint korábban mindig. Az ügyintézés is "egyszerűsödött": kiiktatták az eddigi összekötő szerepet betöltő bérlőt, pontosabban a bérlő szerepét ezután az érkező vándorszíntársulat direktora vette át, aki bizonyos időre kibérelte a társulata számára a szinházat, majd továbbállt. Ezt az állapotot legjobban a szinház épülete és drága berendezései, felszerelései sínylették meg. A rendszerint rövid időre igénybe vevő társulatoknak nem volt érdekük jelentős összegeket invesztálni a felszerelések, berendezések felújítására, vagy akárcsak a karbantartására. Igy miközben a társulatok egymást váltották a Farkas utcai színpadon, a szinház egyre siralmasabb képet mutatott. 1843-ban igy sóhajt fel egy kolozsvári levelező: "Valahányszor szegény színházunkra tekintek vagy gondolok, mellynek elrongyolódott függönyei, stb. annyiszori megaláztatása, s rendeltetésével ellenkező czélra használása a gondatlanság és a vigyázatlanság bélyegét sütik az illetőkre, lehetetlen, hogy ne sóhajtsak. Avagy kérdem, meg lehet-e engedni, hogy azon színházban, mellyet egy ország épített, krajczáros komédiások játszanak, s avagy illő-e, hogy azon falak között, hol Shakespeare, Schiller, stb. szavai hangzottak a szinészek ajkairól, a mélyen megilletődött közönségre, felköl/t/tve a jobb érzeményeket, egy bűvész a babonát gyönyörködtetve terjessze? Vigyázóbban és eszélyesebben kellene bánni az ily közintézetekkel,