Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Enyedi Sándor: Útban egy teljesebb színházi monográfia felé

25. és 27-én /Pesten, illetve Budán/ tartott kezdő előadása után 1792. május 5-ig nem került sor a folytatásra, 1793-1795 között pedig szinházi zsebkönyvek közlik a teljes műsort. Az 1796 tavaszán felbomlott társulat utolsó hónapjainak a műsorát részben szinlapokból, részben feljegyzésekből, sajtóhírekből és egyéb dokumentumokból sikerült összeállítani. Némi késéssel, de lényegében csaknem egyidőben létrejött erdélyi /kolozsvári/ magyar színjátszásban évtizedekig nem alakul ki a szinházi zsebkönyvkiadás hagyománya. Korabeli erdélyi magyar nyelvű hírlap nincs, csupán a bécsi magyar lapok közölnek olykor-olykor erdélyi szinházi hireket is. Az első előadások szinlapjai nem kerültek elő, az 1793-as színlapok nagy része is - hiányosan - a XX. században bukkant fel közvagy magángyűjteményekben. Az első ma már ismert kolozsvári színlap az 1793. január 30-i, amikor Vailer és Aloysia cimü színdarabot mutatták be Seelmann Károly fordításában. 1792. december 17. és az első ismert színlap ideje, 1793. január 30-a között számos más színdarabot is bemutattak, melynek elmét nem ismerjük. A kolozsvári színjátszás a szüntelenül jelentkező válságok ellenére állandó és folyamatos maradt, s bár később keletkezett a pestinél, folyamatosságót sikerült megőriznie. Miközben 1796 tavasza és 1807 között - egy rövid 1802-es "közjátékot" leszámítva - nincs magyar nyelvű színészet Pest-Budán, a kolozsvári társulat néhány alaptaggal, de változó összetételben át tudta menteni önmagát, 1809-ben például ugy, hogy egész évben Debrecenben játszott, s mikor 1815ben fedél nélkül maradt Kolozsváron, akkor 1819-ig Marosvásárhelyre tette át székhelyét. Az első évek után rendszeressé válik a tavasztól-őszig tartó vándorlás, amely mögött anyagi megfontolások éppúgy szerepet játszottak, mint etikai tényezők. E "mozgó" szinház hol Kolozsváron, hol egész Erdélyben, nem ritkán pedig Magyarországon segítette a színpadi kultúra megteremtését. Évtizedekig senki sem gondolt az első magyar nyelvű erdélyi társulat dokumentumainak az összegyűjtésére. Részeredmények - Káli Nagy Lázár, Szilágyi Ferenc, Jakab Elek és mások részletpublikációi után először és mindeddig