Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
Shakespeare és Offenbach emlegetése együtt, nagyon találó. Mert valóban a shakespeare-i clownok és a magyar reneszánsz udvarok udvari bolondjainak kereszteződéséből született figurák: Sió és Pipacs, a jokulátor. Mindenkinek találhatnánk irodalmi előképet /csaknem azt mondhatnánk, hogy Herczeg reneszánsz álmai is olyasféleképpen kultur-szerelmek visszfényei, miként Babits "klasszikus álmai"/. Stóczius mester, Magyar Benigna mulatságos tudósa, akár a Vizkereszt-béli Malvolio, Olivia tudákos hódolójától kölcsönözhette volna elmésségeit. A Vigszinház látványos, opérettes rendezése, mely "több figyelmet forditott a táncos görlökre, a színpadi trükkökre és a görögtüzre, mint a szövegre" 1 ^ 0 / 13 azt a hatást erősítette fel, amelyet Nagy Péter Offenbach nevéhez kapcsolt. A kakaskodó Mátyás király számunkra azt a személyt idézi itt, akiben az Euridikét körüldongó Zeusz fenséges istentelensége és Styx Jankó isteni fenségtelensége egyesül. Kár, hogy a már emiitett IV. felvonás ráadása, lefokozza a királycsufolás frappánsságát, s még azt a modern színpadi leleményt is gyengíti, hogy nyelvöltögető "árnyjátékot" alkalmaz e célból. De hát egy Herczegnek nem illik egy Királyt kifigurázni, ezért a végső eufemizáció. /Bár a valód közvélemény előtt a valódi - s nemi a színpadi király, egyáltalán nem volt népszerű, s főként nem lett az a "chlopy-i hadparancs"után /1903/ ./Ám a hivatalos és az általános közvéleményhez alkalmazkodik a darab kettőssége, óvatos filiszteri megérzéssel adja meg adógarasát mindkettőnek. Kár, hogy ezzel aprópénzre cseréli a valódi értékeket. A darab névértéke igy is megmarad, legalább egy irodalmi szővegkönyv-szinvonalu nyelvezetben. Az eddigié k alapján megállapíthatjuk, hogy az ujromant lkából szerencsésen öröklött nyelvi igényességet ez a korszak saját látásmódjával frissítette fel és igy vitte szinre a mese-történelmet . Uj stilustörekvóst 1 ^ 2 kezdett ezzel drámairodalmunkban.
