Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
cessziós-szirabolista mesejátékokban történik, az újromantika "rokon" témáival szemben. Ott több a szenvelgés, itt több a fájdalom és önvallomás ós a saját kort tükröző háttér-rajz. A századfordulón a fájdalom álarcából is kitörni kész lélek vergődik ezekben a mesejátékokban. Igy van ez Kosztolányi Lótoszevők jében is. A lotofagoszok földjén álmodni akaró Homérosz főhős, itt azáltal demitizálódik, hogy cselekvésképtelen és már halálára sem méltó. Az életet már csak álmodni képes, de ugyanigy a halált is csak vágyni tudja. Kosztolányi szerelmi bánatát mondja el ezzel, kissé túlhajtott "költői" szerephelyzetbe álmodva önmagát. Demitizáló momentum a "deus ex machina"-szerü megoldás: Homérosz maga jelenik meg, hogy belehazudja a világba: Odüsszeusz "hős? 1 - pedig éppen az ellenkezője derül ki róla. És hősünk "halálosan sápadt" - miután dicshimnuszokat zengtek róla a lótoszevő lányok - igy jelenik meg, s kiderül, hogy "kopasz", talán még impotens is. Ugyanis valóban teljesen hasznavehetetlen figuraként lép elénk, önsajnálkozón és inszolensen vágyik vigaszra és megdicsőülésre. A darab lényegét idéztük azzal, hogy a demitizéló-deheroizáló szándókát megmutattuk, valamint azzal, hogy a szerző lirai attitűdjére rámutattunk. Szinte azt mondhatnánk anti-mesejátékkal van dolgunk! A lirikus Móriczról is hadd tegyünk itt emlitést, éppen az Odüsszeusz téma kapcsán. Verses játékot irt ő is, saját szerelmes bolyongásait élte meg későbbi müvében: Odysseus bolyongásai 23 cimrael. A cimóben is jelzett epizodikus mesefüzér-technikát már említettük, mint a színpadon meghonosodó epikusságot, /a lirai jelleget ped ig a vers és az önvallomás értéke adja/. Hubay Miklós 24 / 0 lelkesen ir róla és Hegedűs Géza 25 is "talán legeslegjobb drámai müvének tartja", "a nyughatatlan ember apoteózisa"-kónt emliti Móricz remekét. Kár, hogy kivül esik korszakunk vizsgálódási körén és idején! Valóban "alapos elemzést érdemel" 24 /* 3 ; most csak annyit tehetünk, hogy megemlítettük. Az egyéb görög "klasszikus álmok" ihletését jelzi Laodameia cimü lírai-drámája /melyet színpadon is el tudunk képzelni/,