Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

a müveit köztudatban. Emiitettük, hogy az ókori Kelet mesói "regénye se egükkel" ia hatnak /színpadon is/. A mesefűzért egyetlen főhős köré font. egymásba kapcsolódó mesék divatjával, valóban regényekre is ih­letik az Írókat, /fcrudy Szindbád történeteiből hatalmas regény kerekedne, ekkor még novelláknak látszanak./ A "regényesség" szónak, mely valóban a romantika szóhaszná­latára érez vissza, románosság, azaz romanizált valóság-látást szuggerálva, megjelenik az ujromantizált jelentéstartalma is. Saját koruk románosságát érzik bele a műfaji meghatározásként is gyakran használt "regényes" kifejezésbe. Mert Herczeg Ferenc Balatoni regé je "regényes vigjáték", és még operett mellett is megjelenik néha, hogy "regényes" /pl. A bolygó görög . Buttykai Ákos-Pásztor Árpád müve/, vagyis semmi mást nem értettek alat­ta, mint a cim által /már nem/ exponált müfajmegjelölést, ahogy Shakespe are-né1 ilyen a Téli rege /The Winter's Tale/ . Nála 8 cim iá u "k al a tartalomra. A kinai és japán kultúra iránti fogékonyságot a képzőművé­szeti orientalisztika is terjeszti, festményeken éppúgy meg­16 jelenik, mint műfordításokban és az un. "japános" hangulatok­ban, a Urában. Miért ne jelenhetne meg tehát a színpadon is? Kuriózum és mesevilág ötvöződik benne, látványosságra éhező kö­zönségünknek kell tehát a San Toy /kinal daljáték/ Peking ró­ zsája /mely nem más, mint Gozzi Turandot ja nyomán készült Sztojanovics Jenő-féle operett/ és a Pillangókisasszony ./De miért nem kell majd A csodálatos mandarin ?/ Az Ezeregyéjszaka divatossá vált /ennek a romantika figye­lemfölkeltő gesztusa, pl. Vörösmarty fordítói kezdeményezése is oka/; a Biblia pedig divatos volt és maradt, lévén, hogy az emberi szellem, valóban "isteni" kincsestára. A bibliai témák nemcsak a korabeli végzet-asszony mániára, a szerelem és halál viszonylatára, Salome, Heródiás történeteire nyomják rá bélye­güket, de Sulamith­ot, az Énekek éneke önfeláldozó királyi á­gyasának királyok sorsát is megpecsételő szerelmét is jelentik. És jelentik majd a szakrális motívumok, a legendáriumok és példabeszédek hangulatát /A samarjay asszony tól a Tékozló fiu-

Next

/
Thumbnails
Contents