Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

Hauptmann-ért, Ibsenért stb. lelkesednek vagy éppen Ítélik meg azt a müvét, amelyik tegnap a kezükbe került. /Függetlenül attól, hogy melyiket irta a követendő vagy megvetendő külföldi mester korábban./ Ezt mutatja a Nyugatos baráti triumvirátus: Babits-Junáaz-Kosztolányi ifjúkori

11 és Gozsdu Elek- öregkori /Anna/-leve lezé se. /

12 A fentieket szükségesnek láttuk elmondani, mintegy háttérrajzként. Megtartjuk azt a tematikai hármas tagoltságot a századfordulós szimbolista mesejátékok tipológiájának rendszerénél is, amit az újromantika mese-v

igjátékainál célszerű felosztásnak látnánk. 1. mese-ókor 2. mese-középkor 3» mese-reneszánsz /Természetesen néha a középkor és reneszánsz közötti éle s tematikai határt ne m tudjuk megvonni, mint ahogy kronológiailag sem mindig lehetséges a késő-középkor avagy korareneszánsz közt./ Az 1890-ea évektől - mint említettük - mégha meseszimbólumokkal bővítik is a drámai történetet s ezzel kissé a kortalanidőtlen Meseország határán járnak a szerzők, gyakran utalnak a konkrét időszakra is, amelyben játszatják hőseikkel a cselekményt. Nyilván ezzel valamiféle hitelességi látszatot szeretnének kölcsönözni müvüknek, amely legtöbbször lirai lelkük vagy szárnyaló fantáziájuk álma kedvenc korukról, melybe saját koruk vallomását is belevetitik. 1. Elvágyódás a mitizált ókorba Tudjuk, hogy az ókori népeknél /a görögségnél is/ leghétköznapibb tevékenységükben Összefonódott az élet és a mítosz. Annak ellenére hogy mitológiájukat saját képükre formálták, tehát abból mindennapjaikra is következtethetünk /pl. Héphaisztosz műhelyének leírásából az athéni kovács tevékenységére/, vagyis életük bevetült a mítoszba, mégis hisszük, hogy voltak mitosztalan hétköznapjaik is.