Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

igazságszolgáltatásnak kell megvalósulnia. /Vagy a valóságosnak t ugyanis az anti-mese motívum, pl. Szép Ernő Egyszeri királyfijában a Halál diadala csakis igy érvényesülhet!/ Nem tudjuk Szigligeti meglátásait elégg csodálni, mert arról is beszél, hogy a színpadon szemünk elé kerülő fantasztikum, meseszerüség paradox módon kevésbé hat, mert a szemnek és nem a fantáziának szól

, vagyis inkább "külérzékünknek", mint benső látásunknak! Ha meggondoljuk, hogy e benső szinpadtér ábrázolását majd csak Balázs Béla kísérli meg A kékszakállú herceg váráb

an, ahol a lélek színpadán játszódik a oselekmény /hasonlóan Babits: A második ének cimü müvében/, akkor Szigligeti dramaturgiai nézeteit valóban modernnek kell tartanunk. S ha hozzávesszük a mindig legfontosabbnak tartott vezérelvét, 27 hogy "

nem lehet a világot teljesen kirúgni a lábunk alól

" ' ...akkor ma is követhető dramaturgiája! II. A mesejáték utja az ujromantikából a szimbolizmusba /A mese-ókor, mese-középkor, mese-reneszánsz neoromántikus és szimbolista formái/ A romantika utáni általános művészi-társadalmi'kiábrándulás, az 1850-es évektől kezdve, a románticizmussal szemben is kettős ellenhatásként jelentkezett. "A romantika metamorfózisát - mint Németh G. Béla jelzi Türelmetlen és késlekedő félszázad cimü könyvének bevezetésében - már az is mutatja, hogy a romantikus szövedéken belül oly törekvések alakultak ki, és jutottak egyre inkább érvényre, melyek a nemzeti társadalom valóságának közvetlen megragadására, realisztikus ábrázolására, bírálatára, gyökeres átalakítására törtek."

1 De tudvalévő, hogy ez a kettősség már a klasszicizmussal szemben lázadó romantikában is jelen van, s magával a romantikával párhuzamosan, vagy annak ellenében fejlődik. Lessing dramaturgiája is mutatja ezt, a polgári dráma és a racionalitás követelményét hangoztatva. Egyes német "klasszi-