Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/
nyi közönség Összegyűlt* A város tetemes, kamatokkal duzzadó kölcsöne visszafizetetlen maradt* K. Nagy Lázár a kőszinház működésének első tapasztalatai alapján szögezi le: "A nemzetnek java, igaz célozása azt kívánják, hogy a hazában legyen egy jó, rendbeszedett, jól szisztematizált, jó oonst it utlókkal regulázott nemzeti játszó társaság, amely csak úgy lesz, ha nemzettől, annak biztosaitól szegődött, fizetődött tagokból állani fog..." A fenti megfogalmazás első részével mindenki egyetértett, akinek a szinház szivügye volt, de a cél megvalósításának alternatíváival kapcsolatosan már megoszlottak a vélemények. Talán éppen ezért vizsgálja meg alaposan a szinházszervezés, a szinházirányitás lehetőségeit K* Nagy Lázár: "Jobb, hasznosabb-é a kolozsvári erdélyi nemzeti társaságot az országos bizottságának keze, diszpozíciója alatt regulák és constitutiók mellett tartani, kormányozni, vagy nem jobb volna-e egy entreprensurnek keze alá adni a theatrumot minden realitásával? Vagy pedig nem jobb volna-ó árendába adni?" - kérdi, sőt még egy másik lehetőséggel is szembenéz: "Továbbá azon kérdés is fennforog, nem jó lenne-e a játszó tagoknak magok kereskedésére általadni a theatrumot, amit kaptak, legyen övék, Q ne várjanak a nemzettől semmi fizetést, segedelmet?" Mai szóhasználattal élve az államilag, illetve a nemzettől szubvencionált, tehát nemzettől függő színjátszás mellett tör lándzsát K. Nagy Lázár, s részletesen kifejti a többi alternativa várható buktatóit. Az egyetemes jelleg megcsorbulását, az egyéni haszon hajhászását, a szinészek közötti káros, a közösségi szellemet megbontó vetélkedést, a kereskedői szellem érvényesülését Ítéli el, amikor határozottan elveti az esetleges vállalkozói, bérlői vagy proportiora felépülő szinházszervezés! formákat. Az események utólag bebizonyították, hogy K. Nagy Lázárnak elvileg teljesen igaza volt, amikor a fenti szinházirányitási formákat elvetette, mert ezek magukban hordozták az újabb és újabb válság csiráit* A múlt század húszas éveiben azonban a társadalmi-gazdasági feltételek hiányoztak ahhoz, hogy a K. Nagy Lázár által
