Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
tartózkodással csak páholyából kihajolva köszönte meg az ünneplést." /A Százéves Nemzeti Szinház . centenáriumi műsorfüzet, 1937./ "Azon élénk érdeklődés következtében, melyet a közönségnél A proletárok cimü eredeti szinmü keltett, ugy hogy a darabra a jobb helyek rendesen már az előadás előtti napon elkeltek s igy igen sokan nem juthattak óhajtott jegyekhez, az igazgatóság elhatározá a nevezett szinmüvet még e héten ismételtetni. Ennek folytán az e heti drámai műsor következő változás alá esik: szerdán /jan. 28./ A proletárok , pénteken /jan. 30./ Godelot hotel és Egy csésze tea . - vasárnap /febr. 1./ A nagyralátó . - hétfőn /febr. 2./ A proletárok ." / Pesti Napló , 1880. január 27./ "A darab bemutatója előtt mind a szerző, mind a szereplő szinészek a legcsufosabb kudarctól tartottak, ehelyett olyan általános és zajos sikert arattak, aminőre Szigligeti Szökött katonája óta nem volt példa a Nemzeti szinház történetében, - idézi Volenszky Janovics Jenőt. Látható , milyen rendkivül változatosan illusztrálják a kritikák, hogy ez az akkor modern tárgyú darab a szorongásig megtelt nézőtéren felvonásról felvonásra micsoda "növekvő, kitörő, viharos, mesés, osztatlan, rendkivüli, teljes, zajos, általános, fényes, tartós, valódi" sikert aratott, olyat, melyre még eredeti magyar színműnél nem volt példa, s hogy mily mélyen és határozottan ragadta meg a főváros publikumát. A közel 4 órás darab végig lekötötte a közönséget, mely számtalanszor hivta ki tapsviharral a szereplőket és a szerzőt, honorálva a "non plus ultra" előadást éppúgy, mint a mtivet, melyről csupa superlativusban beszéltek. Határkőnek, az első igazi magyar színdarabnak nevezték, s Csikyt a legelső magyar szinmtiirónak. Ami akkor nagy ritkaság volt: a következő előadásokra is elkapkodták a jegyeket, úgyhogy az igazgatóság - megváltoztatva a műsort - más darabok helyett is A proletárokat adta. Később is azt irták, hogy száz év alatt alig volt forróbb estéje a Nemzeti Szinháznak, mint ez a bemutató.
