Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
A Pester Lloyd 1880. január 24-i számában dr. Adolf Dux /németül/ arról ir kritikájában többek között, hogy Erdélyben köztudomásúlag minden nehézség nélkül felbontják a házasságokat, s hogy Csiky szinmüve ugylátszik, ezek ellen az erdélyi házasságok ellen irányul, melyekre félreérthetetlen iróniával utal. Ami érdekes ellentéte annak a tendenciáank, melyet évekkel korábban Jóslat cimü vígjátékának tulajdonítottak. Ugy vélték ugyanis, hogy a tény, hogy a delphoi templom papjai és papnői vidáman megszegik e darabban szüzességi fogadalmukat, valamint a dialógus egyes részei is a katholikus pap-szerző protestálását kéviselik a cölibátus ellen. Igy volt-e vagy sem, nem tudni, de hogy jelenlegi darabja az "erdélyi házasság" ellen irányul, az világos, - irja. Kritikája végén pedig arra utal Dux doktor, hogy a darab kitűnő és eredeti produkció, annak ellenére, hogy egyrészt a Fernande-ra, másrészt A zugügyvéd cimü vigjátékra emlékeztet. Az illető hasonlóságok azonban nem utánzáson alapszanak, hanem olyan tényeken és vonásokon, melyek a legkülönbözőbb korok és országok társadalmi életében ismétlődnek. Most pedig lássunk egy - e darabnál igen ritka - rossz kritikát is, melyből a proletárok fogalmánál már idéztünk. "Ez megjegyzésünk általánosságban. Azonban a szinmü, mint ilyen ellen is nem egy alapos kifogásunk van. Előrebocsátjuk a darab meséjét, s észrevételeinket azután mondjuk el. ... Ez a mese. Először is hibásnak tartjuk, hogy a különben is hosszuranyujtott darab cselekvénye lassan indul. Az első és második felvonást bátran össze lehetne vonni; ez által a darab architektúrája arányosabb lenne s a közönségnek se kellene negyedfél óráig ülni egy helyben, mindinkább kimerült figyelemmel és érdeklődéssel. Másodszor, Timót alakja nagyon is bárgyúnak, együgyűnek van vázolva. Ennyire bamba nem lehet még egy - birka-kereskedő sem. Nincs igazolva, hogy Elza, az első feleség, mi érdekből szolgálja csaknem egész végig oly odaadással Zátonyit, akit eléggé ismert arra, hogy a cél elérése után őt kijátsza. Még kevésbé indokolt,