Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
lőttek, - igy sokan idesorolták a szélhámosokat, ingyenélőket, kalandorokat is. Azonban ezidőtájt is többféleképpen értelmezték e fogalmat, sőt voltak olyanok is szép számmal, akik már inkább tulajdonították neki a mai értelmet, - vagy legalábbis nem élősdieket, ssarolókat vagy elhelyezkedni képteleneket értettek alatta, hanem a tisztes és szegény dolgozó osztályt. KRITIKÁK ÉS EGYÉB IDÉZETEK MAGÁRÓL A DARABRÓL Már az eddigi idézetek elkezdték megalapozni a bemutató rekonstrukciójának kisérletét. A továbbiakban még néhány idézet következik a kritikáknak és elemzéseknek magára a darabra vonatkozó részeiből, utána pedig már a konkrétan az előadásra vonatkozó - sajnos, nem túlságosan bőséges - anyagot sorakoztatjuk fel. Elsősorban a szinte minden kritika által emlegetett sikerre, a közönség reagálására és hangulatára kerítünk sort; utána a színészekről írott méltatások következnek; ezután a rendezés kerülne sorra, de a rendezésről mint olyanról sajnos sehol egy szót sem ejtenek, viszont több kritika plasztikusan elevenít meg egyes jeleneteket, igy ezeket idézzük, azzal, hogy többnyire összeolvadnak a díszletről, kellékről és jelmezről Írottakkal, ami ugyancsak igen szűkös anyag. Viszont érdekes és idetartozó a fennmaradt, kézírásos rendezőpéldánynak leírása, mely érdekes módon egyben az 1935-ös, Nemzeti Szinház-beli A proletárok-felújitás rendezőpéldánya is volt. Végül pedig, lezárásként, a bemutató és a darab "utózöngéiről", további sorsáról lesz röviden szó. Tehát először még a darabról Írottak. XXX "A nemzeti szinház drámai osztálya fényes eseménnyel dicsekedhetik. Egy eredeti dráma előadása A proletárok é. Csiky Gergely új társadalmi szinmüvéé. Kétkedve, aggódva,remélve néztünk az első előadás elé. Féltünk, hogy a koszorús szerző, aki eddig Görög- és Spanyolhon mosolygó ege alatt érzé magát jól, hőseit tógába öltözteté és jambusokban beszélteté, nem fog-e visszariadni a társadalom vétkeit vinni színpadra, nem fogja-e aggasztani társadalmunk kicsinysége, nem fog-e általános tipusok helyett szerény alakokat alkotni, küzdve 40
