Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
az, mely Csiky darabjában tárt foglal. Erkölcse kopottabb, mint Falstaff katonáinak inge. De nem kevéssé mutatja Csiky drámairó erejét, hogy ily haddal elhatározó győzelmet tudott kivivni." / Egyetértés . 1880. január 24./ Most néhány olyan korabeli kritikából idézünk a proletárok fogalmával kapcsolatban, melyek szerzői nem értettek egyet ama felfogással, ahogy Csiky használta, - ami pedig megegyezett kortársai nagyrészének ezzel kapcsolatos felfogásával. "Üdvözöljük Csiky Gergelyt, a ki elhagyva az antik görög világ klasszikus hatalmait s a távol eső spanyol föld izzó légkörét, hazaérkezett s itthon látjuk őt utcáinkon bolyongva, a mai társadalmi élet változatos küzdelmeit megfigyelve. A magyar közmondás azt tartja, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon s ez drámaírókra különösen igy van. Soha se találhat az iró az elmúlt idők félig való, félig képzelt világában hálásabb tárgyat, mint itthon, a mindennapi életben, a társadalmi élet tarkabarka mozzanataiban. A közönség jobban megérti, több érdeklődéssel figyeli, s aztán nyújthat-e a képzelt mesevilág több kigúnyolni vagy megsiratni valót, mint a mindennapi élet?! A vigjátéki és tragikus alakokba jártunkban-keltünkben csaknem belebot lunk, s hálás, alkalmas tárgy minden lépten-nyomon kinálkozik; csak az iró megfigyelné s mikroskopján a közönség elé idézni érdemesnek tartaná! Csiky Gergely, ki eddig a mythologiában vagy a félig elfeledett történelemben kereste alakjait, most megkisérlé azt és meggyőződhetett, hogy a kísérlet nem maradt sikertelen. Mig kothurnusos hőseit és széllel-bélelt spanyol gavallérjait a közönség csak az udvariasság hideg formaságával fogadta, addig a szives-látás meleg tapsai hangzottak fel a proletárok szomorú csőcselékónek bevonulásakor, bármily hitványak és aljasok az alakok, a melyek a színen megjelentek - mert a közönség ezek mindenikében fölismerte azoknak a nyomorultaknak mását, a kikkel itt-ott, az utcákon, a közhelyeken, a termekben találkozik. Pedig a szerzőt épen nem lehet azzal vádolni, hogy darab-
