Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

tetszett, mikor megirta, hogy Csiky keveset merit az élet tapasztalataiból, a kedély belső világából, nagyrészt olvasmányait dolgozza föl inkább kombináló, mint alkotó képességgel. Érzelmesen humoros alakjai Dickensből valók, s a bemutatott képeken, alakokon, érzésekben kevés a sajátosan magyar vonás. A nemzeti és magyaros alakok és vonások iránt* mintha szinvakságban szenvedne, - irja róla Beöthy Zsolt a Kaviár bemutatója alkalmából, - egyet sem találunk, ki vérünkből való vér lenne." De a pesti közönség mégis véréből való vérnek érezte őket. Elkápráztatta technikájával, mulatságos helyzeteivel, karikatúráival és furcsa .alakjaival. Mégis magyarabbnak érezte őket a francia drámák márkijainál és demimondejainál. S a szinészek a pesti utcáról szedték alakításaikhoz a vonásokat, megtehették, mert nem kellett távoli párizsiakat alakitaniok. A közönség csak úgy döl az előadásokra, a darabokat alig győzik ismételni, bevételeik felülmúlják a legjobb operai bevételeket, s az egyik darabja vonz még, mikor a termékeny drámairó már a másikkal lepi meg a közönséget." Érdekes Szalay Károly: Humor és szatira Mikszáth korában cimü müvében az arról szóló fejtegetés, hogy a század második felében egyre népesebb lesz az a társadalmi réteg, amely elveszti gazdasági bázisát és lezüllik. A klasszikus polgári szatira viszonylag kevés ilyen lecsúszottat ismer, mivel a nyugati kapitalizmus útja eltér a kelet-európai országokétól. Mig a nyugati polgári vígjátékban az "úrhatnám polgár" típusa a jellemző, a keleti országok szatíráiban a svihák, a lezüllött, a dologkerülő nemes. Szigligetitől Csikyig össze lehetne állítani egy "mozgó képet" arról, hogyan indul meg a lejtőn a birtokát vesztő nemes, s hogyan válik léhütőből, szélháziból bűnöző svihákká. Most pedig rátérünk a korabeli kritikák és elemzések e témával, mármint a proletár fogalmával foglalkozó részére, amivel voltaképpen megkezdődik az előadás rekonstrukciójának kísérlete is. Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy még saját kortársai között is hányféle, sokszor egymással ellentétes értelmezése