Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

azinrehozta még ugyanabban az évben ezt az első, majd aztán a következő darabjait is. A közönségnél nagy sikere volt, a Pesti Napló pedig feldicsérte a darabot és támadta a Tudományos Akadémiát, hogy milyen ritkán jutalmaz ilyen méltó müvet. A közönség is úgy érezte, hogy megrágalmazott müvet véd meg, azonkívül aktuális célzást is éreztek benne. Témája ugyanis akörül forog, hogy a delphoi Apollo-szentély papjainak és papnőinek nem szabad szeretni, nősülni, férjhezmenni, - s ebben a cölibátus, a papi nőtlenség elleni támadást éreztek, különösen egy pap-drámairó részéről. Ez persze nem kerülte el Csiky egyházi főhatóságainak figyelmét sem, s attól kezdve rendszeressé váltak az összeütközések egyházi feletteseivel. A következő években újabb darabokat irt, - 1877-ben Janus

. 1878-ban A mágus

, ugyancsak 1878-ban Az ellenállhatatlan

. ezek még mindig "fellegekben járó", újromantikus müvek voltak, az antik Hellasban, Rómában vagy Hispániában játszódtak, a lovagkorban vagy a magyarok pogány Őskorában. S bár jutalmakat kaptak és közönségsikert is arattak, ez még mind csak előkészitője volt Csiky igazi drámai működésének és valódi nagy sikereinek, vagyis a társadalmi drámáknak. Sokan úgy vélték akkoriban, hogy ezért meríti darabjait távoli országokból és korokból, mert pap létére nem ismeri a reális életet, a közélet ferdőségeit, a társadalmi viszonyok fonákságait, el lévén zárva a világtól. 1879-ben felettesei engedélyével negyedévet töltött Párizsban, hogy a helyszínen tanulmányozza a kor legjelentősebb irányzatát, a francia társadalmi drámát. S ez az időszak jelentette életében a nagy fordulatot, hiszen első társadalmi drámájának - mely egyben az első igazi magyar társadalmi dráma is volt - A proletároknak egy része már kint, Párizsban Íródott. Ott kezdte megrajzolni a felcseperedett és lezüllött egzisztenciákat, a kispolgárt, a házmestert, s a reális élet többi figuráit. Csiky azt vallotta, hogy "a szinmtiirás egyetlen igaz feladata a valódi élet hü visszatükrözése". Ennek határát azon-