Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
nekik as Elektraplakát, s elképedtek, hogy a nagy német kulturvárosok gazdagon szubvencionált azinpadain szinte sohse előforduld tragédia hogy kerül egy kis nemzet színházába, barbár nyelven, előttük ismeretlen színészekkel? És - ahogy Hevesi Sándor később leírta - "gonosz kiváncsiságből, hogy mulassanak egy lehetetlen próbálkozáson, elmentek az előadásra. És az előadás végén kijöttek lenyűgözve, összezúzva, fölmagasztosulva, álmélkodva és elragadtatva, lelkük mélyén egy olyan rendkívüli és páratlan élmény örökre beégetett élményével, hogy egyikük a legelső berlini újságban terjedelméé cikket irt erről a mulatságnak tervezett kirándulásról, amelyből életének legnagyobb és leghosszabb lelki utazása lett, mert beismerte, hogy ő, német ember létére sohasem volt még Szophoklész hazájában, sohasem látta Ó-Görögországot, sohasem látott görög tragédiát, amelyet minden fönségével és félelmetességével, egész borzalmával és bravúrjával csak Budapesten ismert meg." Mindhárman beküldték előadás után névjegyüket Jászaihoz, hogy kifejezhessék határtalan elragadtatásukat. Az egyik azt mondta: "Császárt látni jöttünk, és a művészet királynőjét találtuk itt." A másik szerint náluk előadhatatlannak tartották az Elektrát , s őt soha egyetlen modern dráma sem rázta meg ugy, mint ez az antik tragédia. Igy irt aztán róla: "Hiába kutatok szinházi élményeim gazdag tárházában, ilyen hatalmas benyomást még nem tett rám előadás. Ezt a csodát egy tragika művészete vitte végbe, egy tragikáé, akinek a nevét olvasóink legnagyobb része még nem is hallotta. Jászai! A név különösen hangzik, de a világnak hozzá kell majd szoknia. Sophokles mint divatos szinmüiró, Elektra mint kasszadarab! Ezt csak csoda magyarázhatja meg, s az a csoda Jászai Mari művészete!" Az alakítás részletes elemzését ezzel fejezte be: "S ha mégis előrehajolva, lélegzetünket visszafojtva lessük a sovány cselekményü tragédia menetét, ha lázasan fölfigyelünk Elektrára, aki idegen éa tőlünk meg nem értett nyelven szól hozzánk: ez a csodás hatás csak ennek az egyetlen és páratlan színészi egyéniségnek az érdeme." És mit irt Jászai a naplójába erről az estéről? "1897.
