Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
\ a műfaj, amely leginkább hiányzott színpadjainkról. Valamenynyi drámai forma közül nálunk a társadalmi szinmü fejlődött a leglassabban. Ami ezen a téren irodalmunkban a kiegyezésig történt, nem egyéb, mint tiszteletreméltó praehistoricum. Talán Szigligetinek A fény árnyai cimü ötfelvonásos darabja /1865/ az egyetlen, amely egy darabig színpadon tudta tartani magát. De a kiegyezés után feltűnt magyar polgári drámák szerzőit is csak kísérletezőknek lehet tekinteni." Erős rövidítéssel érdemes itt vázolni Galamb nyomán a múlt századi francia drámastilus fő sajátságait, amely stílusnak a legnagyobb hatása volt Íróinkra, Csikyre is. A korabeli társadalom problémáiból kiválasztottak egy aktuális kérdést, ezt izgató mese keretébe helyezték, mégpedig úgy, hogy egy középponti helyzetű jelenet köré csoportosuljanak a cselekmény nozzanatai. E jelenet rendesen az utolsóelőtti felvonás végén van, s ennek előkészítésére szolgál minden előzmény, - pergőén gyors lebonyolítására pedig az utolsó felvonás. Sokszor csak e jelenet miatt megirtnak látszik az egész darab. A drámaírók és kritikusok grande scène-nek vagy scène à faire-nek nevezik, amit Beöthy Zsolt "Csinálni való jelenet"-nek, Riedl Frigyes "Nagy jelenét"-nek fordított. E darabok állást is foglalnak központi témájukkal kapcsolatban, tézis-darabok, de ugyanakkor nincs bennük mélyértelmü problémafelvetés és megoldás. Egyszerűen elcsevegi a drámairó a véleményét egy éppen szőnyegen forgó társadalmi témáról, mint pl. a válás, a törvénytelen gyermek vagy a bukott nő helyzete. A francia drámatechnika egyik fogása az is, hogy rendszerint elég nagyszámú epizódszereplőt vonultat fel, akik sokszor a derűt képviselik, de megmaradnak mellékalakoknak. Gyakran operálnak estélyekkel, ez jó mód arra, hogy sok személyt lehessen egy színre összehozni. - A szereplők közt különleges helyzete van a raisonneurnek. Ez mindent belátó, jószivti és bölcs, aki személyeket összehoz és kibékít, old és köt az író akarata és a közönség szájaíze szerint. Az előtörténet elmondására is jól bevált módszerük van. Rendesen a darab elején a hősnek valami barátja érkezik meg Indiából vagy Afrikából,
