Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

A kolozsvári kritikusok közül Hám Sándor elit élő véleményét Jászai jelmezével kapcsolatban már idéztük. De érdemes kritikájából más részleteket is idézni. "...A bosszúállás tehát az ő jellembeli páthosza, mely uralkodik többi összes jellemvonásain. - Elektrát szenvedélyes démonná teszi a biztos tudat, hogy Agamemnon anyjának és Aegisthusnak áldozata. Igy tehát kitűnően fogta fel Jászay M. e szerepet, melyet a legnagyobb következetességgel játszott végig. Az a gondolat, hogy atyja gyilkosai még élnek, mint tüzkigyó futkos lelke mélyén, megmérgezi nyugalmát, boldogságát, több: erkölcsi érzését, s már testvérei* közül is csak azt szereti /Orestest/, a ki a bosszúra neki segitő kezet nyújt, a vonakodó Chrysothemistől pedig félmegvetéssel válik el. íme a szenvedélynek legszélsőbb foka. Elektra azon ritkább jellemek közé tartozik, kik nem előttünk fejlődnek, hanem bevégzett páthosszal lépnek elénk. Az egyforma magaslaton álló szerep pedig a legnehezebbek egyike. És Jászay Mari? Remekül vitte keresztül. A bevégzett páthosz ha nem emelkedhetik is többé, de annál többször és annál élesebben nyilvánulhat. S Jászay Marinak nemcsak kitörései voltak lelki állapotának hü tükrei, de lethargikus perczeiben is egy Aetna állt előttünk, mintegy készülődve, hogy forrongó láváját kiöntse. Az orkántól felkorbácsolt tenger hullámainak magaslatai és mélységei vannak, - ilyen volt kitöréseinek viharában és töprengéseinek csendjében. - /Ir a jelenetről, ahol Elektra földre borul a rabszolga-nevelő előtt./ Ez a csendes jelenet ép oly mély és szenvedélylyel teli, mint az az őrjöngő fájdalom, melylyel Orestesnek álhamvait siratja. - /Öltözködését birálja./ De Jászay M. tévedése nemcsak az öltözködésben, hanem mozdulataiban is nyilvánult. Első megjelenésekor sem volt arcza olyan, minőnek lennie kellett volna. Én azt hittem, zavarodott lélek üli dult vonásait, s szemeiből inkább egy bomlott elmét olvastam ki, mint a bosszú démonát. S csalódásomban sokszor megerősítettek mozdulatai. A földön fetrengő alakból néha hiányzott a fönség; pedig láttam már azt ott is megőrizve, Orestes halálhírekor sikerült ezt lelket rázó vijjogásával pótolnia.