Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

is Bindig a szomorgás hangjain széla meg, s ezen fölül a fájdalomnak néha valami nemessége van, •." Az árnyaltabb jellemábrázolás igényének megfogalmazása titán jelenik meg szinikritikaiban az Összhatás kérdése, Néhány éves gyakorlat után már nem elégszik meg az egyes színészi teljesítmények elemzésével, hanem a jelenetek, helyzetek kidolgozását, az együttes játék megoldásait is számon kéri. Közvetett úton a rendezés feladatainak tisztázását sürgeti a színpadi játék megkomponáltságának feszegetésével. Alapelve a realisztikus, valóság utánzó színészi játék, a darab világát hitelesen tükröző rendezés követelménye. A színházhoz füzedé kapcsolatainak elmélyülését lírájában is érzékelhetjük. Verseiből kiolvasható egy ekkoriban virágzó - lemondó beállítottságú - szerelmi érzés; minden valószínűség szerint a kor ünnepelt színésznője, Lendvayné Hivatal Anikó iránt. Lemondó ez a szerelem, mert férjes asszonyhoz fűződik - noha Lendvayék házassága hire sen rossz volt -; mert a költő komolyan véve a maga fenkBlt, erkölcsös, nemzetet vezető szerepét, nem kezdhetett /legalábbis nyíltan/ "bűnös" viszonyt, és azért is, mert Hivatal Anikó szenvedélyes, szeszélyes, nehéz természetű asszony volt. Valószínűnek látszik az a föltételezés, hogy következő drámájában, a Marót bánb

an Ida szerepét Lehdvaynénak irta, nem is annyira szinészi, mint emberi egyéniségére gondolva. A Marót bán többi szereplőjét azonban semmiképpen sem Írhatta "színészre szabottan". Egyáltalában nem alaptalan a Bajzáékkal hadilábon álló, de jó szemű Csaté Pál kritikája, aki a darabban "a német elmélkedés és erzeigest a francia legújabb romanticizmus legújabb iszonyaival" látja "párositva. Vörösmarty,,, az utóbbi időben Shakespeare-rel foglalkozott; annak Julius Caesarját lefordította. Pel valánk tehát némileg hatalmazva, hogy újabb drámáiban shakespeare-i =embereket« várjunk..."

59 Csató cslódását mi is oszthatjuk, noha a Marót bán hőseinek jelleme egyáltalában nem érdektelen. Nem annyira az "emberekkel", mint a szándékkal és a cselekménnyel van itt is baj. A