Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

történelmi témájú krónikás ägna vagy az opera. A kritikai következetesség, a szerzői jogdijak rendezése, az ösztönző pályázatok sorozata /kivált a gyors sikert, anyagi megtérülést szorgalmazó bérlő-igazgató, Bartay Endre alatt/ végre meghozta gyümölcsét. Az elvi igény 1843-44-ben érett valósággá, amikor is a Tisztújítás

, a Szökött katona és a Hunyadi László c. Erkel-opera öt hónap alatt lezajlott bemutatója azokban a szórakoztató színjátéktípusokban juttatta diadalra a kulturális érdekegyesités programját, amelyekben a német színészet versenye a legtovább tartott, és amely korábban - eredeti alkotások híján - éppen a liberális felfogás híveinek táborát osztotta meg. Ráday Gedeon országos főigazgatói kinevezésével /1844 novemberétől/ a Nemzeti Szinház vezetése egyértelműen a reformellenzék kezébe került. 1846 októberétől a színháznak /"a legfontosabb közintezet"-nek/ sajtóközlönye is volt, Frankenburg Adolf életképek c. divatlapja, amelynek fennmaradását másfél hónappal korábban Batthyány Kázmér, Teleki László, Pulszky Ferenc és Kossuth Lajos garantálta, s a tekintélyes reformpolitikusok mellől e névsorban ezúttal sem hiányzik Ráday Gedeon neve. A népszínmű és a politikai vígjáték országosan is terjedő sikere vízválasztónak bizonyult, a szinház minden rendű és rangú ellenfelét sorompóba szólította. Vidéken többhelyütt a megyei restaurációra seregié nemesek önmagukkal találkoztak a Tisztújítás színpadán, ami számos komikus és néhány botrányos jelenetre adott alkalmat. Nem késett sokáig a Két pisztoly ellen tiltakozó vidéki nemes levele sem, aki felháboro** dottan kérte számon, hogy miért éneklik a betyár Sobri Jóska dalát a Nemzeti Színházban? Ez utóbbi népszínmű sikere egyébként - titkosrendőri jelentések révén - magát az uralkodót is nyugtalanította és a cenzúra bizonyos fokú megszigorításához vezetett. A maradi álláapont hivei ezekben az években ismét kormánytámogatta újság, ezúttal a Honderű c. divatlap köré csoportosultak, vezető iróik és kritikusaik /Császár Ferenc, Hazucha Ferenc, Zerff

y Gusztáv/ a Nemzeti Kör és a Pillwax ellensúlyo-