Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

tak uralkodóvá a Nemzeti Színházban, majd országosan is* Több mint egy évszázadon át, Gyulai Pál és Salamon Ferenc óta folyt a vita a szinészéttörténetl szakirodalomban a népszínmű ter­minusának értelmezéséről : né pről vagy né pnek szóló játékdara­bot takar-e az elnevezés? A reformkorban, a korai népszínmű első sikerei idején e kérdésnek még nem volt értelme* A kirob­banó siker oka éppen az, hogy az érdekegyesités népfogalmát Szigligeti és társai a lehető legszélesebb értelemben használ­ták; természetes gesztussal szerepeltették együtt az arisztok­ratákat, a városok polgárait és kézműveseit, a falvak nemese­it és parasztjait* Népfogalmuk nem osztályhelyzet szerint, ha­nem csupán erkölcsi indokok alapján szűkített, s mint ilyen, tökéletes megfelelője a liberális szinházprogram nevelő cél­kitűzéseinek* Szigligeti és iskolája ehhez segítségül hívta a közönségvonzó, szórakoztató szinjátéktipusok minden hatásesz­közót: a melodráma kriminalitásra épülő vagy származási titkot felégető, izgalmas cselekmény vezetését, a tündérbohózat nép­szerű dallamait, a francia vaudeville eleven életképeinek igé­nyét, a vígjátékok színészi gyakorlatot feltételező szereple­hetőségét* A népszínmű korai szakaszában tehát a szinházpolitikai el­képzelések időleges kompromisszuma volt, s ezért a kulturális érdekegyesités leghatékonyabb eszköze is lehetett* A színpadról, látványos formában népszerűsített eszmék listája pedig kiadja a reformellenzék javaslatainak zömét. Az első siker, a Szökött katona /1843/ Völgyi ezredes alakjában bizonyltja a nem-neme­sek hivatalképességét és rátermettségét. A nemesszivű katona­tiszt zárószavaival szinte az éppen tanácskozó országgyűlés­hez fordul: "A törvényalkotó nemesség tanulja becsülni és sze­retni rokonilag azon osztályt, mely most vagyonnal és vérével leginkább áldozik a hazának, s a honvédelemre hozzon olly tör­vényt, hogy mínél kevesebb szökött katona legyen!" A már sok­szor feldolgozott, nemzetközi dezertőr-téma Így épült be egy korszerű eszmerendszerbe, de a mellékkonfliktusokban és az epi­zódfigurákban is társadalmi gondok ábrázolása szolgálta a job­bítást. Megjelent a dupla porciót szedő nótárius, a vasvillá­sokkal toborzó kisbíró, a már sokszor látott, de mindig hatá-

Next

/
Thumbnails
Contents