Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban

Á szinház együttesének, játékstílusának fejlődése szempontjából azonban izgalmasabb hacsak vázlatosan is felidézni a fejlődés másik vonalának néhány meghatározó mozzanatát. Hiszen a kritikák itt mindannyiszor azzal jellemzik - és nemegyszer Ünneplik - a szinház bemutatóit, hogy azokban éppen a Nemzeti színházi stílushoz való ragaszkodás levetésével, a színészi különalakitás helyébe léptetett együttes játék megteremtésével lép jelentősen az érzékenyen pontos realista lélekábrázolás a szerepfejlődés-rajz helyébe állitott mérés stilizálás irányába a rendező, a színész és külön fejezetbe kívánkozna - a képi élményt teremtő díszlettervező. Az első elmozdulás tehát Lorca, a földindulás Brecht, még pontosabban a brecht! dramaturgia és a Brecht-szinház /a Berliner Ensemble 1962.es vendégjátéka, azon belül is a Galilei élete/ Major Tamás igy őrzi az élményt: "Mikor a Berliner Ensemble-t csaknem husz éve először láttam Budapesten játszani, előadás után ugy éreztem, hogy ezentúl nem játszhatunk ugy. mint eddig... Akkor döbbentem rá, hogy uj színházi anyanyelvet kell tanulnunk." A magyar előadás főszereplőjéhez, a maga más játékstílusából a nagyjelentőségű figuraformáláshoz magát elküzdő Bessenyei Ferenchez irott, szokatlan módon nyilvánossan is közzétett leveleiben pedig igy ir: "A Galilei élete előadása sorsdöntő nemcsak a szinház, hanem egyénileg valamennyiünk művészi pályafutásában... át kell lépnünk a küszöbűt, a szokványos és a közönség által egyre inkább unt régi szinjátszás és a mindenki által megkövetelt, de szinte senki által nem gyakorolt modern szinjátszás felé... egyetlen mozdulat, grimasz, hangsúly ne maradjon a régi raktárból. A melodikus zenéről a bartóki hangvételre kell áttérjünk." A kritika, amely a brecht! intuició elismeréséül a megvalósult előadás gondolatiságát hangsúlyozza, egyben a helyes uton levest is nyugtázza. Walkó György rendkívüli pontossággal fogalmaz: "Az epikus stilus a legnehezebb ott, ahol a hagyomány nem segit ebben... Ennyi megalkuvás még korántsem árulás. Sőt, csak kiemeli a mü sokoldalú és sokféle művészi értékeit, hiszen a jellemdráma magja úgyis el van hintve benne..." Jellemző, hogy más Brecht - vagy brecht! dramaturgiáju - előadásokban is kiemelik a kritikák a "tompitás", a "kompromisszmos közelítés"