Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban
vezte. Ugyanabba az irányba mutat De Rojas spanyol amorf tragi, komédiájának, a Ce le st inán ak francia példát követő késői felíedezése, sőt bizonyos értelemben a környező országoké drámavilágából a reneszánszkori horvát Drzic Dundo Maroje-jának vásárian komédiázó kedvű szinpadra állítása. Az igazság ugyan megkívánja annak elismerését is, hogy ezeknek az előadásoknak bizonyos értelemben hagyománya Gellért Endre negyvenes évekbeli Sheridanrendezése: A tragédia próbája , amely akkoriban alig kapott visszhangot, de amely a groteszk, tragikomédiáé hangok előtérbe kerülése idején a szinház törekvéseinek fő vonalába kerülhetett volna. A klasszikus bemutatók sorából az első időszakban kiemelkedik még Lope de Vega és Schiller nagy sikere. Egyrészt a közönség széles köreihez közelitett klasszikus élvezet példái ezek az előadások /már csak előadás számukkal, közönségösszetételükkel is/, másrészt a színészi alakitások - sajnos illékony, nehezen elemezhető-szépség-varázsa felől jellemzi a hatást, a nemes színészi hagyományok, kiérlelt szerepformélások, közönségnyiigöző pillanataira emlékeztetnek. Még az un. régi jó iskola tündöklése ez. Lope de Vega A kertész kutyájáb an aratta egyik nagy késői sikerét Bajor Gizi, a Schiller féle Ármány és szerelem nagy alakitások egész sorával él emlékezetünkben. Nagy Péter pontosan jellemzi az előadás titkát "Gondosan összecsiszolt kiváló alakitások harmóniájával ért el felejthetetlenül egységes hatást". És érvényes erre az előadásra is Ungvári Tamás megállapítása; "Az ötvenes évek derekáig egy ujrafelfedezett realizmus jegyében születtek máig is megmagyarázhatatlanul jelentős előadások". S itt nemcsak az "ujrafelfedezett realizmus" hangsúlyos, hanem a "megmagyarázhatatlanság" is. /Molnár Gál Péter Gellért Endréről szóló Emlékpróba c. könyvében ujabban a mimografusi krónikás-töredékek széles rekonstrukcióját végzi el, másutt visszaemlékezek szentelnek oldalakat Bajor Gizi vagy Somlay Artúrról. Mégis, akár személyes emlékeinkkel megtámogatva is ma már nehéz volna választ adni rá, hogy a részletek kidolgozottságán - ahogy Molnár G. Péter fogalmazza: "a jelenetekből építkezésen" - kivül mi adta azoknak az előadásoknak
