Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház

az egymás után sorjázó bemutatókat ebből a szempontból vizsgáljuk, a Nemzeti mérlege méltó az ország elsé színházához* Ha képzett antológiánkat tovább bévitjük, az 1953 utáni évekbél a követkézé müvek kínálkoznak: 1953/54: Urban Erné: Üborkafa

. Déry Tibor: Talpsimogaté

* 1955/56: Karinthy Ferenc: Ezer év

* 1956/57: Németh László: Galilei

* 1958/59: Darvas József: Kormos ég

* I96O/6I: Németh László: A két Bolyai

* 1962/63: Dobozy Imre: Holnap folytatjuk

* 1963/64: Szakonyi Károly: Életem. Zsóka*** Ide most beiktathatunk egy cezúrát: a szinház nehéz évei következtek. Igazgatóváltozások, költözések, bezárt, átmeneti vagy még be nem lakott épületek, és a mindezzel járó bizony talanság, csüggedés, kompromisszumok... Mindenesetre: figyelem remélté jelenség, és visszájáról jelzi Vörösmarty gondolatának örök érvényét, Nemzeti Szinház és a magyar dráma szerves összetartozását, hogy e válságos korszakban nem születtek kiemelkedő magyar drámák, viszont, a folyamatosság, a jó művészi közérzet helyreálltával ismét megjelennek a rangos cimek. 1967/68-ban került szinre Gyukró László müve, a Szerelmem

, Elektra

, majd 1971-től, Marton Endre igazgatói kinevezésével, a fellendülés egyenletessé válik, és majd -minden évad megteremti a maga "csúcsteljesítményét": 1970/71: Csurka István: Döglött aknák

. 1971/72: Marőti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka

. 1972/73: Illyés Gyula: Testvérek /ámbár itt az ősbemutató dicsősége a Pécsi Nemzeti Szinházat illeti/. 1973/74: Hubay Miklós: Szinház a cethal hátán

. Szakonyi Károly: Hongkongi paróka /itt a Miskolci Nemzeti Szinház volt a felfedező/* 1975/76: Szabó Magda: Az a szép fényes nap

* 1976/77: Örkény István: Kulcskeresők /a szolnoki bemutató óta átdolgozott mü/. Az első két korszak öt elméhez tehát további tizenhat. Huszonegy magas színvonalú, kora fontos kérdéseire alkotó módon válaszoló dráma - harminc év^magyar terméséből. A Nem-