Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
"Az eredeti magyar dráma teheti a magyar szinházat önállóvá, -függetlenné minden külföldi divattél, szellemtél; az eredeti dráma azon kettes értékű kincs, mely midén az Irodalmat gazdagítja, s ha jeles, örökíti, egyszersmind közhatással van a nemzet életére, amelybél vétetnie kell*" Az ismert Vörösmarty idézet minden szava meggondolást _ érdemel: 140 év múltán is állja a tapasztalat próbáját* Pontos eredményeket hozhatott, élményt jelenthetett egy-egy külföldi szerzéavatás, új irányzat, értékes darab megismertetése, - de tartós virágzást a magyar színjátszásnak és benne legnagyobb múltú intézményének, az ország elsé színháza büszke cimét mindmáig viselő Nemzeti Színháznak csak azok a korszakok biztosítottak, mikor a műsor központjában a kortárs hazai dráma állott* A Nemzeti Szinház elmúlt harminc évére ebből az aspektusból a legnagyobb dicséretként azt mondhatjuk: a címben foglalt témát tulajdonképpen akkor meríthetnénk ki, ha megirnók a felszabadulás utáni egész magyar drámaírás történetét * A Nemzeti Szinház 1945 és 1976 közötti magyar műsordarabj ai a 30 év magyar drámájának minden jelentés irányzatát tükrözik; a korszakváltásokat épp oly alkalmasan tanulmányozhatjuk a műsor nyomán, mint a gondokat, a kudarcokat, a kísérleteket, vagy pedig a csúcspontokat, az útkeresést igazoló fényes eredményeket* így van ez akkor is, ha egy-két kiemelkedé Íróval /Sarkad! Imrével például/ elmaradt a találkozás, akkor is, ha néhány élvonalbeli iré nem mindig legjava müveivel szerepelt, s akkor is, ha - a színházak államosítása után - természetessé vált, hogy a Nemzeti monopolhelyzete e téren is megszűnvén, a legkiválóbb szerzek folyamatosan működtek együtt más színházakkal is*
